Elpusztítani mindent – „mellékérdekeket figyelemre nem méltatva”

Március 15-én, vasárnap a szokásos ünnepi műsor – 80 huszár, A Hídember, „A haza minden előtt!” – mellett 21.35-től a Duna World-ön feltűnik az Elpusztítani mindent című dokumentumfilm is, amely az 1848/49-es szabadságharc jobbára elhallgatott, tragikus eseményeit sorolja. Az Erdélyben és a Délvidéken 1848 őszétől 1849 tavaszáig nemzetiségi ellentétek indíttatására végbevitt, népirtásnak is nevezhető vérengzéseket, amelyeknek a felelőseit máig nem nevezték meg. „Moderátoraikat” pedig, 1989 óta egyes vidékeken nemzeti hősként hírelik. Az ismeretlen polgárháború alcímet viselő hatvan perc a százhetven éve be nem gyógyuló sebeket a megbékélés reményével kezeli. A történész munkáját réges-régi egyházközségi anyakönyvek, római katolikus plébániák, szerzetesházak historia domusai segítik.

Bicskei Éva 2016-os munkájának a végén hosszú felsorolás olvasható: azoknak a településeknek a lajstroma, ahol 1848-ban, 1849-ben megállíthatatlanul irtották az embereket. Csak az volt a bűnük, hogy magyarok. Kis falvak, városok neve sorjázik a Vége felirat előtt. Települések, ahová azóta is félnek nemzettársaink visszatérni

Az 1848-as esztendő március tizenötödikéjét, majd az áprilisi törvényeket a magyarok mellett élő nemzetiségek – románok, szerbek… – a saját érdekérvényesítési esélyeik szerint értelmezték, értékelték.

Ez idő tájt már nekik is megvoltak a saját nemzeti céljaik, amelyek sok esetben ütköztek a magyarok negyvennyolcas elgondolásaival.

A császári udvarnál hamar felismerték, hogy a Balázsfalváról, az erdélyi románok vallási és kulturális központjából elindított román nemzeti mozgalmaknak és az osztrák nagypolitikának azonos a programja: a magyar szabadságharc mielőbbi legyőzése.

Bármi áron.

Puchner Antal főhadparancsnok e nagy (?) felfedezés birtokában a román (és szász) nemzetőrség felfegyverzését szorgalmazta. Egyidejűleg a szórvány magyar vidékeken szolgálatot teljesítő nemzetőrség lefegyverzését is.

A trónra lépő Ferenc József viszont olyan kiáltványt bocsátott ki, amelyben a törvény előtti egyenlőségről, a népek egyenjogúságáról rendelkezett.

Amint az a Bicskei Éva által rendezett dokumentumfilmben is látható, a neves történész, Hermann Róbert végigjárta azokat az erdélyi településeket, ahol a felfegyverzett román felkelők 1848-ban, ’49-ben száz-, sőt ezerszám gyilkolták meg a védtelen magyarokat. Kis falvak vétlen lakosait.

Asszonyokat, gyermekeket is, a lefegyverzett férfiak mellett…

Aranyosgerend, Kisenyed, Nagyenyed, Zalatna, Magyarigen, Vajasd, Borosbenedek, Székelykocsárd, Marosújvár, Felvinc, Nagyenyed…

Tiszaföldvár, Szenttamás, Torockószentgyörgy…

Ahol Avram Iancu, Petru Dobra, Ioan Axente feltüzelt fegyveresei megjelentek, válogatott kegyetlenkedéssel mészárolták az embereket.

„Odafönt” fontos emberek dolgoztak a magyar-román megbékélési tervezeten. A kormányzó, Kossuth Lajos és az író – újságíró – forradalmár Nicolae Balcescu három ízben is munkához látott. Ám, mire a mindkét fél számára „vállalható” szöveg (1849. július 13-án) összeállt, Kossuth is „engedett” az „egy és oszthatatlan magyar politikai nemzet” koncepcióból, a románok is elérték, hogy „nemzeti létük elismertessék és biztosítassék” – a magyar szabadságharc végóráit élte.

Az Abrudbányán 1849. májusában megesett, szörnyű tragédia a megbékélést szorgalmazó, „fontos személyek” végzetes tétovaságát is hihetően szemlélteti.

A feltételes fegyverszünet ellenére Avram Iancu felkelőit megtámadó gerilla őrnagyét, Hatvani Imréét a fő helyen. (És, talán a háttérből Hatvanit mozgató kormányzóét is, rendesen.)

A váltóhamisítóból lett honvédőrnagy tettére (fegyveres támadásra felszólító parancsára, meg, hogy részeg emberei az utcán koncolták fel a helyi közigazgatás kulcsemberét) rettenetes ellentámadás volt a felelet. Kétezer magyart öltek meg a feldühödött románok, egyszerű bányászokat, kétkezi munkásokat, dolgos kis embereket… A béketárgyalások közvetítőjét, Ion Dragost darabokra szaggatták

Az Elpusztítani mindent című dokumentumfilm hosszan időzik az abrudbányai eseményeknél. Műsorvezetője – szerkesztője – riportere, Hermann Róbert Kossuth éktelen haragját is szóba hozza, mely Hatvani oktalan tette hallatán dúlt a kormányzó kebelében.

Más források viszont arról az utasításról tudósítanak – a szöveg internetes lelőhelyét is megjelölve –, amelynek a felszólítására Hatvani a május 9.-i támadást elrendelhette: „a kívánt fegyverszünet vagy alku létesítése ürügye alatt a hadjárást semmi szín alatt fel ne tartóztassa, mit is avégett közlök önnel, hogy utódja megérkeztéig és ez értelemben, s pedig teljes eréllyel folytassa működését, semmi mellékérdekeket figyelemre nem méltatva”.

Szokatlan ünnepi műsor ez a dokumentumfilm, jól tudom. Mégse kárhoztassuk választásuk miatt köztelevíziónk szerkesztőit. De köszönjük meg nekik, hogy untig ismételt közhelyek, történelmi féligazságok vagy átrázások helyett históriánk kibeszéletlenül hagyott eseményeit is fölfedik előttünk. Az ítélkezést és a jóvátételt is a nézőkre bízva.

2020. március 10.

vissza >>