125 éves a mozi! Vivát Lumiére!

Százhuszonöt éve a Lumiere testvérek, Louis és Auguste a világot tálalták a világnak. Mozgóképek rögzítésére, vetítésére és másolására alkalmas kinematográfjuk történetét, valamint legelső filmjeiket a lyoni Lumiere Intézet főigazgatója, Thierry Frémaux 2016-ban fűzte össze igazán szórakoztató, s egyszersmind leleményesen oktató dokumentumfilmmé. A Lumiere! című kilencven percnek, amely április 2-án, csütörtökön 21.55-től lesz látható az M5 műsorán – szerintem – az a legnagyobb érdeme, hogy mindent elmond, és mindent bemutat, amit a moziról ma is, holnap is tudni kell és tudni érdemes. Azt is, hogy milyen a tökéletes kompozíció, mi lehet a mozi mindenkit megérintő témája (a locsei.net szerzője előzékenyen előlegezi a feleletet: az élet történései), s hogy a „mozgófényképen alapuló, megjelenítő művészet” mondandóját milyen rajtvonalról, milyen stílusban lehet, és milyen kifejezésmóddal érdemes közreadni. Lumiere-ék filmes válasza: lehetőleg vidáman, érzékenyen, általános érvénnyel. Minden átköltés nélkül.

Az 1895. december 28-án, Párizsban, a Grand Caféban megtartott, első mozielőadáson futtatott, ötven másodperces kis filmek – szinte – mind megjelennek Frémaux összeállításában. A lyoni Lumiere gyár kijáratával szemben elhelyezett kamerával rögzített A munkaidő vége; a filmtörténet legelső és legmulatságosabb burleszkje, a Megöntözött öntöző, A kisbaba reggelije… S az is, amelyik – a közkeletű tévhitekkel szemben – nem szerepelt a legelső fizetős filmbemutatón: A vonat érkezése

A veszettül szigorúak már a mozi századik születésnapján is azzal próbálták jegelni a filmművészet híveinek a lelkesedését, hogy azt hajtogatták, a mozgóképeket működtető szerkezet valójában már 1894-ben létezett. A Lumiere fiúk édesapja is hivatalos volt arra a párizsi bemutatóra, ahol Thomas Edison kinetographját – a sorozatban felvett fényképeket működtető kamerát és a hozzá rendelt nézőkét – lehetett megtekinteni.

Még hogy Edison! – dühöngtem magamban negyed századdal ezelőtt. Az „egyenáramú”, aki a mi „váltóáramú Teslánkat” oly’ hosszan, hevesen és méltatlanul támadta…

Ma már higgadtabban ítélem meg az 1894-es eseményeket…

Ha a fényképészeti lemezeket gyártó lyoni nagyüzem tulajdonosa, Párizsból hazatérvén, nem számolt volna be fiainak a fővárosi bemutatón megismert masináról, Edison sorozatban felvett fényképeket működtető kamerájáról, fiait tán sohasem foglalkoztatták volna a mozgóképek kivetítésének kérdései.

Ámbátor:

A Lumiere fivérek 1895 február 13-án szabadalmaztatott kinematográfjával (amely „élőképek nagyobb közönség előtti bemutatását” tette lehetővé) szinte egyidős a Skladowsky testvérek bioszkópja, az olasz Filoteo Albertini kinetográfja, az angol Robert William Paul theatrográfja

A tizenkilencedik század utolsó éveiben sokan bábáskodtak az új csoda, a mozi világra jötte körül.

A két Lumiere szerkezete azonban mindegyikénél „látványosabban” működött. A megörökítendő „élőképekről egyenletes felvételeket” készített, s azok „kielégítő visszaadásáról” is gondoskodott.

Arról nem is beszélve, hogy a Lumiere fivérek milyen megfontoltan, és mégis könnyedén fogadtatták el a világgal, hogy a mozi általános figyelemre érdemes.

Találmányuk szabadalmaztatása után öt héttel Louis leforgatta az első filmjét, A munkaidő vége című negyvenhat másodpercet.

Három nappal később ezt mutatták be Párizsban a Nemzeti Iparpártoló Társaságnak.

Három hét múltán a Sorbonne-on is prezentálták.

A Francia Fényképészeti Társaság lyoni konferenciájáról forgatott tudósításuknak, amelyet az egybegyűlteknek is bemutattak – állítólag – a filmre vett társasági tagok örvendtek leginkább.

Esztendő múltán Lumiere-ék több mint negyven filmmel büszkélkedhettek – gazdálkodhattak. (1896-ban már több ezer frank volt vetítéseik napi bevétele.) Honfitársaik hétköznapi életét örökítették meg általuk: utcáik forgatagát, a tűzoltók munkáját, kártyázó férfiakat…

Az európai sikeren felbuzdulva 1896-ban vagy száz jó szemű, képzett operatőrt küldtek szét, szerte a világba. A velük utazó mozigépészek frissen forgatott filmjeiket is vetítették.

(Amikor Kedves Olvasóim figyelmét az M5 április 2.-i Lumiere bemutatója irányába igyekszem terelgetni, nem tudom nem szóba hozni, hogy Budapesten 1896. május 10-én, a körúti Royal Szállóban tartották meg az első – félórányi – mozielőadást, amelyet a nagy sikerre való tekintettel egy éven át naponta többször is megismételtek. A millenniumi díszfelvonulásról híradófelvétel is készült…)

Thierry Frémaux 2016-os dokumentumfilmjébe, persze, a fentebb felsoroltaknál jóval több (és kevesebb) is belefér. A kilencvenpercnyi fekete-fehér látvány hatását a rendező szellemesen mulatságos kísérőszövege tetézi.

Ideig, óráig talán még koronavírusos elesettségünket is képes feledtetni?

2020. március 31.

vissza >>