Mindenkinek köze van a világhoz

Nekem közöm van a világhoz… Ezer szállal kötődöm hozzá! – mondja Ganczaugh Miklós a Duna Televízióban nagypénteken – április 10-én – 17.05-től megtekinthető dokumentumfilmben. A Mohi Sándor által rendezett, alig egy órányi, ihletett mű azt a festőművészt mutatja be, aki hosszú s viszontagságos pályája során az értelemmel fel nem foghatót akarta az anyagban felmutatni. A művészet által is megjeleníthető öröklétet. Húsvét üzenetét: az emberi szenvedésből is van feltámadás!

Ganczaugh Miklós képei az eleven valóságot tükrözik; telve vannak a hajnal reményével – mondják a művész pályatársai, ismerősei, tisztelői, barátai: a másik művész, a művészettörténész, a műgyűjtő, a szerzetes…

A hetvennégy esztendős Ganczaugh Miklós maga meséli el Mohi Sándor figyelmes kamerája előtt, mikor és miként határozta el, hogy festő lesz. Kiskamaszként, az esztergomi Keresztény Múzeumban talált rá hivatására; ott, ahol egyszerre találkozott a kereszténységgel és a magas művészettel.

Szemérmes mosollyal vallja be: szinte mágikus erővel vonzották az ország legnagyobb egyházi gyűjteményének kora-keresztény táblaképei, amelyeknek mesterei derűsnek mutatták azokat az embereket, akik hitükért áldozták fel az életüket, és káprázatos aprólékossággal ábrázolták a teremtett világot, amely körülvette őket.

Eleinte segítség nélkül, magányosan dolgozott a festészetbe beleszerelmesedő fiatalember. Idővel azonban többen is felfigyeltek rá. Például az 1960-as években haza-hazatérő Lesznai Anna

Mártha Albert a Ferenczy Istvánról elnevezett szabadiskolába (a jó ideje Vizuális Műhelyként működő, budavári képzőművészeti körbe) „íratta be”.

A Képzőművészeti Főiskolára azonban sohasem sikerült bejutnia.

(Sors-, kor- és pályatársa, Szemadám György szellemes tárgyilagossággal beszéli el Mohi Sándor filmjében, milyen nehéz volt elfogadtatnia magát annak a művésznek a ’60-as, ’70-es években, aki nem tanulhatott a főiskolán. Majd azt is, hogy – „ha nem is tárt karokkal”, előbb, utóbb mindkettőjüket elismerte, be is fogadta a művészvilág.)

A Magyar Nemzeti Galériában restaurátorként dolgozó Ganczaugh Miklósnak Luzsicza Lajos volt a mestere, Egry József, Vajda Lajos a példaképe.

Spirituális töltetű művészetének Vörösváry Ákos lett az első patrónusa. (Mentora? Menedzsere?) Az Első Magyar Látványtár megalapítója.

A nagypénteken megtekinthető filmben – szerintem – ő fogalmazza meg a legközvetlenebbül e példa nélkül való művészet tényleges értékét, amikor arra a kérdésre válaszol, miért kezdte el gyűjteni Ganczaugh Miklós munkáit: „Ha egy műalkotásban azt a tökéletességet érzem, amit egy tobozban, egy csigaházban, azt választom”.

Mondandójához később azt is hozzáfűzi: „Az ő munkálkodása – imádkozás”.

Keserű Katalin más dimenzióba emeli Ganczaugh Miklós művészetét. Szerinte a „hétköznapi, alázatos szerzetesre emlékeztető” művész képei azt sugallják, hogy „a teremtés bennünk folytatódik”.

Zatykó László ferences-rendi szerzetestanár szerint Ganczaugh Miklós festészete „alázatos beszéd”. Műveiben ott van „a jaj, az ámen, és fent, a magasban az alleluja öröme”.

Maga a művész Pilinszky János megragadó mondására hivatkozik: „az ember nem kitalálja a dolgokat, hanem eszébe jutnak”.

De honnan jön az a kegyelmi állapot – kérdezi önmagától a művész, és tőlünk, nézőktől is –, amely az alkotás folyamatát meghatározza?

Aztán istenkereső útjairól töprenkedik, elmélkedésébe alkalom szülte nézőjét is belevonva: „Istent kereső utadon legalább egyszer meg kell tapasztalnod saját kicsiségedet. De ez a tapasztalás nem sújt le. Mert végre tudod azt, amit régóta tudnod kellett volna: kicsi vagy. Nem sújt le, felemel ez a tapasztalás, mert végre tudod, hogy Ő nagy.”

Végül – az általa ezeregyszer megfestett, „csodálatos szépségű, rendszerű és törvényű” világunkat féltve –, a Föld pusztulásáról vizionál.

Ami ma már Ganczaugh Miklós szerint sem csak „egyszerű lehetőség, de az ökológiai helyzet napi programja: értéknélküli világunk elpusztítja az értékeket”…

A festő nyugtalanítóan időszerű televíziós látomásának azonban van egy olyan mondata, amely a végzetes víziók felől is segíti visszatalálni a nézőt a művész „hajnali reményt” ígérő képeihez:

Zuhanásunkban is ott van Jézus” – mondja.

2020. április 7.

vissza >>