A tánc olyan, mint az élet: bizalom nélkül nem megy…

Igaz történet ihlette azt az amerikai filmet (címe: Vezet a ritmus), amely május 16-án, szombaton 15.00 órától tekinthető meg a VIASAT 3 műsorán. Ennek a 2006-ban összeállított 108 percnek az eredeti forgatókönyvét egy sokszorosan díjazott szalontáncos, név szerint Pierre Dulaine „írta”. Az a férfiú, aki makacsul hitt benne – és e nézetéhez ma is ragaszkodik –, hogy a társastánc segítségével minden gyerek kapcsolatba kerülhet egymással. Szegény a gazdaggal, éles elméjű a tompa agyúval, fekete a fehérrel, esetlen a táncra termettel… A „karámba zárt selejt” a képzett versenytáncosokkal is. A Pierre Dulaine-t megszemélyesítő Antonio Banderas éppen velük próbálkozik. A lepusztult parkolóházba (?) zárt „hitványakat” igyekszik keringőzni, tangózni, megtanítani… Végzetesen nekikeseredett tizenévesekben ébresztgeti a reményt: a tánc olyan, mint az élet – bizalom nélkül nem megy…

Antonio Banderast második Zorro-filmje, valamint kétszáznál is több alkalommal a Broadway-en hatalmas sikert arató énekes, táncos önálló estje láttán kérték fel, hogy az elismert zenei producer és rendező, Liz Friedlander első játékfilmjében a New-York-i szalontáncost, Pierre Dulaine-t „képviselje”. És Banderas hatásosan teljesített…

Hogy az 1944-ben, Jaffában, ír apa és palesztin anya gyermekeként világra jött Pierre Dulaine-t mi vitte el abba a külvárosi iskolába, ahol újdonságszámba menő pedagógiai „fejlesztési programját” megvalósította, nem tudom.

Filmbéli hasonmását – Antonio Banderas képében – egy utcai közjáték vezette el a szégyenletes megkülönböztetések tanodájába. Előkelő esti programjáról (szmokingban) hazafelé kerekezve, tanúja lehetett, hogy egy srác miként veri szét iskolaigazgatója autóját…

Másnap óraadónak jelentkezik a szétvert autó tulajdonosánál. Mindenki cikizi, gúnyolja, szapulja. Tanítványai a leghangosabban.

A tánctanár viszont csak monologizál. És szemléltet. Egymagában beszélve táncolja el a tudományát. Az életelveit.

Időtlen idők óta használt neveléstani metodika szerint a régmúltnál kezdi a tanfolyamot. A vad fiúknak, szertelen lányoknak meggyőzően magyarázza, hogy évszázadokkal ezelőtt a nagymenők, a híres uralkodók, hírhedt vitézek, a félelmetes gazemberek is táncoltak. Mert „a tánc jelképezte az erőt, a romantikát és a szerelmet”.

Később a táncpartnerek közötti bizalmat is szóba hozza. Idővel arról is meggyőzi a minden szinten – iskolájukban, és ha van: a munkahelyükön, és az otthonukban is – megnyuvasztott fiatalokat, hogy „a bizalmat ki kell érdemelni”.

Ne uralkodj a partnereden! – mondja az iskolaigazgató autóját szétverő fiúnak. – Csak vezesd az utadon. Hogy hogyan teszitek meg az utat, csak rajtad múlik! Ha hagyja, hogy vezessed, bízik benned. És, ami ennél is fontosabb: bízik önmagában is!”

Azt már a karámba zártak táncórái ellen tiltakozó szülői munkaközösség mesterségesen felturbózott tagjaitól kérdezi:

„Ha egy tizenhat éves lány bízik magában, hagyni fogja, hogy egy idióta felcsinálja?”

„Ha egy fiú megtanul tisztelettel megérinteni egy lányt, hogy fog bánni a nőkkel további élete során?”

Aztán a tánc közben megtanulható erkölcsi tudnivalókat sorolja. A másik ember iránti tiszteletről, a csapatmunkáról, a méltóságról (!) beszél… Azt fogadtatja el a kellőképpen félretájékoztatott szülőkkel meg a kollégáival, amit velünk, nézőkkel is: a tánccal is vissza lehet adni a kirekesztettek szabadságát. Önbizalmukat is. A környezetük iránti bizalom ébresztgetéséről nem is beszélve…

A Vezet a ritmus című amerikai filmből megismerhető fejlesztési programot 1994-ben – a New-York állambeli oktatási minisztérium jóváhagyásával – százhúsz iskolába honosította meg Pierre Dulaine. Majd a szülővárosában, Jaffában, valamint édesapja szülőföldjén, Írországban is meggyökereztette.

A táncpartnerével, Yvonne Marceau-val közösen alapított Dancing Classrooms (miután táncversenyeiket szeptember 23.-ra halasztották; iskolai programjaikkal pedig a tanintézetek újbóli megnyitását várják) napjainkban azt hirdeti, a COVID–19-es válságot is egészségesebben, erősebben vészelik át, akik kényszerű elvonultságukban – esetleg a Dancing Classrooms által ajánlott online táncműsorok eligazítása szerint – egyedül, vagy szeretteikkel táncolnak.

Mifelénk ez a május 16-án, szombaton 15.00 órától a VIASAT3 műsorán megtekinthető Vezet a tánc című amerikai film segítségével is megtehető! Miközben pedig Antonio Banderast figyelve tanuljuk a tangó, a foxtrott, a salsa lépteit, véletlenül se feledjük, hogy e száznyolc perces történet összes szereplőjének – a rongyosoknak is, az elegánsaknak is – a Magyarországról elindult Melissa Toth tervezte az öltözékét. A jelmezét.

2020. május 12.

vissza >>