Válogatott jelszavaink és hadigéink

Csak semmi pánik! – mondogatja június 14-én, vasárnap délután 16.10-től a TV2-őn Ötvös Csöpi – azaz Bujtor István – munkatársai körében, a legfurább helyzetekben is. Nekik talán napjainkban is érdemes „szót fogadni”? Hiszen majd negyven éve forgatott, mozgóképes történetük is azt tanúsítja, amit napjaink szokványos közjátékai: a félreállított, de szakmailag nélkülözhetetlen profi rá se ránt, hogy érdemeiért tehetségtelen főnöke zsebeli be az elismerést… Hogy sziklaszilárd erkölcsi talapzatát el nem hagyva, józan ésszel kivitelezett élet- és értékmentő akcióit késlekedés nélkül feledik… És örvendezzünk, hogy minden idők – tán – legsikeresebb magyar akció-vígjátékát az egyik kereskedelmi televízió éppen most igyekszik ismét képbe hozni!

Az 1980-as évtized kezdetén a Balaton-felvidéken forgatott akció-vígjáték elképesztően szabálytalan hősökkel szolgál – Bujtor Istvánnal a fő helyen. Mellette a közszeretetnek örvendő, de állami elismeréssel véletlenül sem illetett Bánhidi László bilincseli le a nézők figyelmét… Valamint az általa alakított Matuska bácsi kis-unokáját megszemélyesítő Kossovits Mónika

Aki még határozott (emlék)képeket őriz magában (és íróasztala fiókjában) a kis hazánkban egyre szigorúbb balraátokat levezénylő 1981-ről, 82-ről, talán még ma is azt találgatja, vajon kinek-minek köszönhető, hogy ez a nyolcvanvalahány perces produkció – Csak semmi pánik címen – összejött.

A Nyugatról be-beengedett magántőkéseket próbálták lejáratni általa?

Hogy a szocialista Magyarország minden egyes állampolgára és elvtársa egyszer s mindenkorra megtanulja, aki Bécs felől érkezik, körkörös gyanakvással kezelendő?

 (Ellenben a „beavatottak” akár üzletelhessenek is velük…)

Hogy mindnyájunkkal egyszer s mindenkorra elfogadtassák, aki az állampárt látóköréből – hajléktalanság, munkanélküliség, betegség, vagy más hasonló „színlelés” révén – próbál kikerülni, mind kemény kritikával kezelendő… Hosszabb-rövidebb ideig lakat alatt tartandó…

Csakhogy a produkció elképesztően dörzsölt forgatókönyvírója, aki filmrendező-társát, a szerfölött készséges Szőnyi G. Sándort  ügyesen tudta terelgetni, aki a legfontosabb beállításokat színészi jelenlétével is képes volt áthangolni, Bujtor István menet közben a saját világlátása szerint igazította át a legmagasabb szinten  is jóváhagyott történetet.

A kész mű, persze, éppen az ő közreműködésének köszönhetően lett a korabeli valóság tükörképe, hiszen a hozzánk érkező idegenek komisz világa mellett a hazai hétköznapok aggasztó jelenségei is tükröződtek benne.

Méghozzá: fő helyen!

Könnyen, gyorsan megvásárolható és elbűvölhető köz-magyarjaink éppúgy, amiként folyton folyvást helyezkedő hivatalnokaink…

Hazafiasra fényezett érzelmeiket jó pénzért áruló vásári mutatványosaink…

Távlatok nélküli sorsuk elől bűnbandák környékére menekülő fiataljaink…

Mindezen felül a vidáman – és mégis titokzatosan –  pergő történetbe még egy eszelősen bátor kultúrpolitikai kitérő is belefért: az egyik nagy bunyó közben Ötvös Csöpi (Bujtor István) a csillárra kábán felültetett gonosztevőnek a Művészetpolitikánk időszerű kérdései című kiadványt nyomja a kezébe. Legyen mit olvasnia, ha magához tér…

(Az 1977-es kiadvány szerkesztője Agárdi Péter…  Vagy „csak” az 1984-es, aczélosan kibővített kiadásé? A kötet szerzői az MSZMP KB főkolomposai…)

A mai magyar valóságra több ponton is „hajazó” film történetének olyan tartozéka ez, amelynek napjainkban sehol sem lelni mását.

Gonoszkodót még csak-csak találni ma is.

Csillárokra ültetendőt – akárhányat. De, hogy mai magyar (kultúr)politikusaink interneten közreadott előadásszövegeit, cikkeit, önigazoló dokumentumgyűjteményeit – nagy kajánul – bárki is a kezükbe nyomná? Efféléhez, bizony, nincsen mersze senkinek. Talán még gondolatban sem…

Ám,  ha mégis, ugyan ki forgathatna filmet róla?

Poénosan helytállót…

Mindenki által – pontról pontra – beazonosíthatót…

Mostanában már más hadige a felkapott, nem az 1980-as évek pánikmentes szlogenje!

Lesz ez még így se! – mondogatjuk naprakészen, reggel, délben, este.

Ötvös Csöpi hasonmásai meg egyre messzebbre hajóznak…

2020. június 9.

vissza >>