„Ha baj van gyüvök én, kérem!” – mondja az idegenből hazafelé induló Háry János

„Ha baj van, gyüvök én, kérem!” – így búcsúzik Bécsben az uralkodótól a hazafelé induló Háry János. Legalábbis így meséli a nagyabonyi csárdában a falubélieknek, a véle nagyjából egyidős véneknek, meg a történeteit szorgalmasan jegyzetelő diáknak, aki a nagyot mondó vitéz füllentéseit hatalmas tüsszentésekkel „igazolja”. Kodály Zoltán daljátékának, az 1925-27 között írt Háry Jánosnak az1965-ös filmes feldolgozása július 26-án, vasárnap délelőtt 11.05-től tekinthető meg a Duna World műsorán. Alapmű ez is, akár a korábbi s későbbi mozgóképes átiratok! Mindnyájunknak ismerni illene. Hazatérőknek, útnak indulóknak egyaránt!

Szemrevaló színészek – Medgyesi Mária,Tordai Teri, Szirtes Ádám… – és nagyszerű operaénekesek  – Mátyás Mária, Sándor Judit, Melis György… – keltik életre,  dalolják világgá a Szinetár Miklós által mozgóképesített daljáték 104 percét. A mellékszereplők is tegnapelőtt még lelkesen ünnepelt művészek: Kiss Manyi, Márkus László, Bodrogi Gyula… A névtelen statisztákról pedig, kérges kezeik, réveteg tekintetük, fel-fellobbanó lelkesedésük láttán, talán még tucatnyi filmtörténeti tanulmány se tudná hiánytalanul elbeszélni, milyen évszázados álmok és remények tüzelik őket

A negyvenedik életévén épphogy túljutott Kodály Zoltánnak  régi vágya teljesült, amikor népdalfeldolgozásaiból épített daljátéka az Operaházban is, hangversenypódiumokon is felhangzott.

Hogy a Háry János filmváltozatairól mi lehetett a véleménye, nem igazán tudható. Pedig hármat is ismerhetett közülük. Az 1941-es, Bán Frigyes-féle játékfilmváltozatot (amelyben Páger Antal játszotta Háryt és Dajka Margit az ő hűséges Örzséjét), az 1962-es tévéváltozatot, Horváth Ádám rendezését bizonyára. De a Duna World július 26.-i, vasárnap délelőtti programján 11.05-től feltűnő feldolgozást is…

Richly Zsolt 1983-as animációs filmváltozatát már csak a túlsó partról figyelhette. Ahogyan az Erkel Színház-béli 2001-es előadás alkalmával rögzített filmfelvételt is. Valamint azt a balettkoreográfiát, amelyet pár héttel ezelőtt a Háry János szvitre táncoltak el a Magyar Nemzeti Balett művészei…

Emlékeim szerint az 1960-as években mozgóképesített háryjánosokat elég hűvösen fogadták az emberek. Még a Kodály Zoltán által „ellen-népszínműnek” szánt daljáték – amúgy – lelkes hívei is. Hat-kilenc évvel az 1956-os forradalom könyörtelen elfojtása után többen is egy másik Jánost véltek felfedezni a nagyot mondó obsitosban, amikor hazafelé indulóban uralkodójának megígéri: „Ha baj van, gyüvök én, kérem!”

Mi tagadás, Richly Zsolt animációs Háry Jánosát korábban e sorok írója is mindegyik mozgóképesített változatnál  többre becsülte, jobban kedvelte. Most azonban, amikor inkább messzire mennek az emberek, „ha baj van”, és eszükbe sem jut, hogy  kéttornyos kis falujukba hazatérjenek, amikor egyre ritkábban hallani, hogy „a nép, az istenadta nép” népi eredetű dallamokat énekelne, vagy, hogy a lehetetlent is megkísértő vágyairól – akár füllentéses víg mesékkel – számot adhatna, bizony, bizony, egyre jobban kedvelem az igaz(i) emberekkel hitelesített filmváltozatokat.

A Szirtes Ádám által megidézett Háryt (akinek állítólag élő személy, egy szekszárdi fazekas volt a mintaképe, s a róla szóló verset, Garay János 1843-ban Az obsitos címen megjelent írását ő maga is olvashatta), a kendőzetlenül is gyönyörű falusi lányt megjelenítő Medgyesi Máriát, a kis termetű Bodrogi Gyula által megszemélyesített, „nagy” Napóleont, a mulatságosan fondorkodó Márkus Lászlóval  örök időkre jellemzett főhivatalnokot, a korlátlan hatalom védernyője alatt éldegélő uralkodói családot megformáló színészeket: Balázs Samut, Kiss Manyit, Tordai Terit…

Kodály Zoltán meggyőződését hozzák el ők, mindahányan a petyhüdtté fékezett, távlattalanná üresített világba! A zeneszerző derűs dogmáját a magyarság életerejéről, reményteljes jövőképéről.

Csak azért is!

2020. július 21.

vissza >>