„A koleránál százszor veszélyesebb kór a bízni nem tudás”

Nem valamilyen nevezetes évforduló, hanem az életpéldája avatja időszerűvé napjainkban Kölcsey Ferenc mozgóképesített történetét. Az 1980-as években Kulin Ferenc írása alapján forgatott Kölcsey című tévéjáték, amely augusztus 8-án, vasárnap 12.30-tól tekinthető meg az M5 műsorán, 1831-től 1838-ig, halála órájáig kíséri figyelemmel a magyar múlt e jeles személyiségének politikusi tevékenységét. A feledékeny utókor, de – talán –  még a bulvármelléki irodalomtörténészek előtt is híven tanúsíthatja ez a hatvan perc: Kölcsey Ferenc nem „csak” a műveivel, de magán- és közéleti magatartásával is erősen hatott a kortársaira. Későbbi nemzedékekre is, mondhatni, folyamatosan. A továbbiakban – remélhetőleg – időtlen időkig.

Az 1790 és 1838 között élt Kölcsey Ferenc neve hallatán a Himnusz minden magyarnak eszébe jut. Talán a költő szülőfaluja is: Sződemeter. Meg a másik település, Szatmárcseke, hol Kölcsey a lelkét Teremtőjének visszaadta

A Várkonyi Gábor által rendezett tévéjátékban megjelenő, általánosan ismert történelmi személyiségeket – Lukács Sándort, mint Kölcsey Ferencet, Fodor Tamást, mint Széchenyi Istvánt, Oszter Sándort, mint Wesselényi Miklóst… – ránk örökített mondataikkal idézte meg a hazai színjátszás tíz-egynéhány  évvel ezelőtti élcsapata. És az a hatvan perc, amelyet maszkmesterek mellőzésével állítottak össze a közel két évtizeddel ezelőtti Magyar Televízió ügybuzgó munkatársai, e szokatlan megoldástól függetlenül, ma is meglepően hatásos.

A kölcseysen érvelő Lukács Sándor akkor is Kölcseyt juttatja eszünkbe, ha mind a két szeme fényesen csillog…

Oszter Sándor Wesselényi bárója csupasz orcájával és nyúlánk termetével is képes elhitetni, hogy a hatalmas termetű erdélyi nagyúr vitázik-egyezkedik Pozsonyban a reformerekkel…

Az viszont, hogy nézőjét ma is szíven üti ez a „hat tételben előadott vitadráma”,  forgatókönyvírójának, Kulin Ferencnek köszönhető. A jó színészek által hatásosan előadott, remekül összeválogatott, eredeti szövegeknek.

A tudományos kutatóból, folyóirat-szerkesztőből és publicistából „gyúrt” színműíró ugyanis, az az idő tájt legfontosabbnak vélt tudnivalókat emelte át abba a „szövegkönyvbe” amelyet az 1980-as évek utolsó harmadában már oly igen erősen várt politikai fordulat „kötelező olvasmányaként” is lehetett (és kellett volna) fogadni.

Kulin Ferenc, a tizenkilencedik századi magyar irodalom kutatója – Kölcsey Ferenc útmutatása szerint – a nemzeti kultúra egységének a gondolatát is népszerűsítené… („Itt már nem számít se hit, se dogma, se morál, csak a politika?”)

A folyóirat-szerkesztő  az egyazon célért küzdő reformerek közt fölszikrázó ellentéteket jófajta szellemi csatákkal csendesítené… („Mit ér a sajtószabadság, ha csak viszálykodásaink hírét sokszorozza”?)

A publicista a nagy mondások helyett a valóság könyörtelen tényeivel való szembenézést ajánlja … („Ne bízzunk szavainkra se többet, se kevesebbet, mint amennyit karjainkkal elbírunk”…)

Kölcsey Ferenc nagy hatású parlamenti beszédeinek fontos elemeit emelte hát át vitadrámájának egyes jeleneteibe Kulin Ferenc. Valamint a költő–politikus Naplójának részleteit…

Az M5 vasárnapi műsorán – igaz, délidőben – feltűnő tévéjátéknak nem is egy kitétele ma is kőbe vésendő alapigazság. Javunkra válna, ha többen is föl- és megjegyeznék őket.

Azoknak például, akik napjainkban a koronavírus lehetséges második rohamára ügyelnek, Kölcsey Ferencnek ezt az M5 műsorpolitikájának a jóvoltából is megismerhető, nagy mondását ajánlanám: „A koleránál százszor veszélyesebb kór a bízni nem tudás”…

Mint a klasszikus művek általában, a Kölcsey Ferenc életművére épített tévéjáték is el-eligazítja az embert hétköznapi félelmeinek az útvesztőiben.

Ha, mint mozgóképes produkció, itt-ott rozoga és régimódi, akkor is.

Hiánypótló jelleggel legalább.

2020. augusztus 4.

vissza >>