Visszatérés? De honnan? És hová?

Bizalmatlanul bizonytalan, magányos asszonyok küzdenek a családjukért Pedro Almodóvar Volver című filmjében, amelyet szeptember 6-án, vasárnap este 21.40-től tűz műsorára a Duna Televízió. Félelmeiket, de még hátrányos helyzetüket is feledve, elképesztő élethelyzetekből evickélnek ki ezek a nők, méghozzá győztesen. Erőszakoskodó párjuktól mentik meg édes leányukat… Oldalági rokonaikról, felmenőikről gondoskodnak, éltükben, holtukban egyaránt. Közben a visszatérésről dalolnak. (A Volver című dal a Volver című filmtől függetlenedve lett világszám.) „Elfelejtettél átölelni, mikor a lelkem hideg volt/ És megmenteni ebből a magányból… És úgy tűnik, nem akarsz emlékezni/ De egy nap vissza akarsz jönni… És a szíved fájni fog és látni fogod/ Hogy helytelenül cselekedtél.”

Penélope Cruz mindenre képes, amit egy La Mancha-béli asszonynak – Almodóvar szerint – értenie, éreznie s cselekednie kell. Végzetes titkokat rejteget, üzletel, vermet ás, főz, csacsog és mosolyog… Csak – a Volver című film forgatókönyvíró-rendezőjének parancsára – a szerelemmel és a halállal kapcsolatos teendőket kerüli

Aki az olyan kis települések lakóit, mint az Almodóvar által megidézett La Mancha népe, közelről ismeri, elég jól eligazodik a Volver című film által megjelenített világban.

Tisztában van vele, hogy ezekben a közösségekben szinte mindenki rokona mindenkinek.

És gondosan rejtegetett családi titkok tudója.

Bűnpártoló, ha a véletlen úgy rendeli, vádló, ha a kiszámíthatatlan idő azt parancsolja.

Az olyan erős egyéniség azonban, mint amilyen a Penélope Cruz által megszemélyesített családanya, minden időben pontosan tudja, hogy – az erkölcsi bukfencek mellőzésével – mikor milyen magatartásformát tanácsos képviselnie.

Szépsége, találékonysága, akarata ellenére összecsipegetett példatára, no meg a személyes bátorsága győztesként hozza ki a legválságosabb helyzetekből is.

Mind e közben, persze, még a környékéről is eliramlik az ifjúság, a néven talán nem is nevezhető szerelem, a boldogság…

Még jó, ha a család (Vörösmarty Mihály tán megbocsájtja hogy e könnyesen kedélyes történet illusztrálására az ő sorait idézem:) „megfogyva bár, de törve nem” a közelében marad.

Valószínűleg összeszámlálni sem lehetne, hogy az elmúlt hetven, nyolcvan, száz esztendő során, az egymást gyors egymásutánban követő társadalmi, politikai átrendeződések során csak itt, mifelénk, Európában hány asszony élte meg azokat a családi élet megőrzése érdekében vállalt fordulatokat, amelyeket Almodóvar – Penélope Cruz elbűvölő közreműködésével – oly igen kedélyesen, és mégis megríkatóan megidéz.

Szépek és kedvesek, fonnyadtak és szigorúak, következetesek és tétovák, magukra hagyottak és körülrajongottak… Helytállásuk nélkül talán ma már nem is igen lehetne családi életről beszélni.

Köszönet Almodóvarnak, hogy a maga különc rendezői stílusával segítette őket visszatérni a múltból!

Hogy megőrizte őket a jövőnek!

2020. szeptember 1.

vissza >>