A ház emlékei

Az iszonyatos szenvedésekkel teli huszadik század jellegzetes kisvárosi történetét ismerhetni meg A ház emlékei című játékfilmből, amely szeptember 18-án, pénteken 21.05-től tekinthető meg az M5 műsorán. Forgatókönyvíró-rendezője az a leginkább száz dokumentumfilmjéért tisztelt Zsigmond Dezső, akiről e 2002-es munkája láttán bátran elmondható: játékfilmrendezőként is széles  körű elismerésre méltó.

A 33. Magyar Filmszemlén – a 2002-es esztendő kezdetén – a legjobb forgatókönyv díját kapta meg Zsigmond Dezső  akkor még Hetedíziglen címen jegyzett játékfilmje. A Legjobb női alakítás díját a történet főszereplője, Nagy Mari vehette át; a Legjobb férfi karakter kitüntető címet a bátortalan vén lovagot alakító Rajhona Ádám érdemelte ki

A kisvárosi nagy család viszontagságos hétköznapjait 1910-től voltaképpen az ezredfordulóig nyomon követő történet alighanem sokunk számára ismerős. Nem a világháborúk, a forradalmak és ellenforradalmak, és nem is a gazdasági válságok írták az egyes fejezeteit, bekezdéseit, hanem a családtagok. Könnyelmű férfiak, lázadásra képtelen asszonyok, örök időre pártában maradó  leányok, nagyreményű fiatalemberek. Meg a füstté váló álmok, zátonyra futó üzletek…

A sikertelenséget nehezen viselő családtagok előbb, utóbb elhagyják a házat és a várost, amely sorozatos  kudarcaik színtere volt. Bátran megtehetik, mindig akad olyan rokon a nagy famíliában, aki akár időtlen időkig is visszavárja és vissza is fogadja őket. Mint a Zsigmond Dezső által megörökített ház Valikája a vasútmérnöki terveivel világgá futó Zolit, vagy a szüleit nélkülöző kisfiút.

A Nagy Mari által szívszaggató jósággal megjelenített Valika mindenkit megért és befogad, szolgál, táplál és simogat. Talán még „a biztosítási pénz miatt” a házukat felgyújtó családfőnek is megbocsájtana, ha nem akasztotta volna fel magát…

A huszadik századi nagy magyar kilátástalanság történetét jeleníti meg az a kilencven perc, amelyet A ház emlékei címen az M5 jóvoltából szeptember 18-án este megismerhetünk. Távlattalan sorsokat, hiábavaló igyekezeteket, határtalan ürességet…

Ha a Valika-féle jó lelkek nem vigyázták volna, a ház – azaz a múlt – emlékei is el-elfelejtődtek volna az értelmetlenség évtizedeiben. A jók és a rosszak is, egyformán.

De az a nagyszerűen – mondhatni: történelmi hitelességgel – megjelenített egyéniség, akit Zsigmond Dezső Valika néven emleget (a locsei.net szerzője Bettyként szokott hivatkozni rá), a maga módján gondoskodott róla, hogy a harmonikus családi élet nélkülözhetetlenül gyakorlatias tartozékairól későbbi korok halandói se feledkezhessenek meg.

Így aztán, szerencsénkre A ház emlékei című film kóros feledékenységünket is orvosolhatja.

2020. szeptember 15.

vissza >>