A kifinomult fekete meg a türelmetlen állampolgár

Igaz történetet elevenít fel A komornyik című amerikai film, amely október 9-én, pénteken és 11-én,  vasárnap tekinthető meg a FILM MANIA kora délutáni műsorán. (Pénteken 14.25-től, vasárnap 13.05-től.) Az első afroamerikai producer, Lee Daniels által 2013-ban mozgóképesített életrajz „eredetijét” Eugene Allen-nek hívták, és szinte ugyanazt az életutat tette meg, mint amit az Oscar-díjas Forest Whitaker által megjelenített címszereplő, a „kifinomult fekete” maga mögött hagyott. Az erőszakmentes polgárjogi mozgalmakat pártolta, ha édes gyermekével kellett ölre mennie emiatt, akkor is. És mindeközben rendíthetetlen nyugalommal szervírozta a teát, a kávét, meg minden mást is azoknak a kiválóságoknak, akiknek vagy három évtizeden át a szolgálatában állt. Hét amerikai elnöknek: Eisenhowertől Reaganig.

Az európai filmítészek mind ez ideig nem sok jót írtak és mondtak Lee Daniels mozijáról. Azt azonban még ők is elismerik, hogy  kitűnő színészek hozzák képbe az 1950-es, 60-as, 70-es, 80-as évek ezerféleképpen árnyalt amerikai társadalmát. A dél-amerikai ültetvényes család áljóságos nagyasszonyát (Vanessa Redgrave) is,  a leleményes reklámszakemberként tevékenykedő Nancy Reagant is (Jane Fonda), a megnyerően köznapi Eisenhowert is (Robin Williams). A minden élethelyzetben szeretetre méltónak, mi több: bizalomgerjesztőnek mutatkozó Cecil figurájáról (Forest Whitaker) nem is beszélve

Rettenetesen hiteles jelenetek tudósítják A komornyik című film nézőit azokról az 1954 és 1970 közötti időkben amerikai nagyvárosokban, oktatási központokban,  éttermekben, autóbusz-pályaudvarokon, autóutakon  valóban megtörtént eseményekről, amelyeknek afroamerikai fiatalok voltak a kárvallottjai. Az Amerikai Egyesült Államok törvénytelenül törvényen kívül helyezett állampolgárai.

Sok honfitársuk nem és nem akarta elfogadni, hogy 1954-től Legfelsőbb Bíróságuk végzése szerint az állami általános iskolákban alkotmányellenesnek mondatott a faji elkülönítés…

Hogy 1956-tól az egész országban megszűnt a pályaudvarokon és az autóbuszokon a szegregáció…

Hogy 1958-tól az éttermekben fel kellett végre hagyni a vendégek bőrszín szerinti ültetési rendjével…

A polgári engedetlenség eszközeivel (is) kiharcolt polgári jogokat számos helyen és számtalan esetben nem tudták teljes körben és általános érvénnyel biztosítani.

A feketék jogainak az érvényesítését – egyes állítások szerint a helyi rendőrség segítségével – a legkíméletlenebb erőszakszervezetek próbálták megakadályozni.

(Lee Daniels százharminckét percének – szerintem – legfélelmetesebb jelenetében a Ku-Klux-Klan is feltűnik. Maszkabálosoknak vélik őket ifjú nézőtársaim…)

A huszadik század európai diktatúráin acélozott (iskolázott?) halandók nem szoktak hosszan vesztegelni az amerikai történelem e válságos időszakánál. Közhelyesen ítélkezünk róla. Keveset tudunk róla.

Most azonban, a FILM MANIA-n elcsíphető amerikai film segítségével viszonylag könnyen ledolgozható ez a politika- és/vagy társadalomtörténeti „restanciánk”.

Az a főszereplő ugyanis, az a Cecil névre hallgató alkalmazott, akinek ténylegesen is a munkaköri kötelessége volt, hogy a fajgyűlölet, a társadalmi megosztottság éveket, évtizedeket átfortyogó-dühöngő lázában is hideg fejjel és mégis emberül közlekedjen a jogfosztottak és a jogalkotók, a lázadók és a béketűrők táborában, a maga egyszerű eszközeivel talán vélünk is képes elhitetni,  hogy csak az erőszakmentes megoldások mellett kardoskodhatunk – mindahányan. Jogfosztottak és jogalkotók, lázadók és béketűrők, érzékenyek és érzéketlenek, igényesek, nyersek, tájékozatlanok…

2020. október 6.

vissza >>