Reménykedhetünk?

A harmadik világháború maradványain, a huszonegyedik század utolsó harmadában egy Libriaként emlegetett országban minden művészetet és minden érzelmet tiltanak. Az össznépi feledés érdekében az ország minden polgárának naponta kötelező agymosó gyógyszert fogyasztania. Még az iskoláskorú gyermekeknek is! A hatalmi szóval elrendelt orvosság hatását tetőtől talpig felfegyverzett, érzelemmentesítő csapat ellenőrzi… A Equilibrium című amerikai sci-fit, amely ezt a kétségbeejtően negatív utópiát meghökkentően realisztikus módszerekkel mutatja meg, október 17-én, szombaton 21.55-től a FILMBOX, 18-án, vasárnap 1.30-tól pedig az HBO tűzi műsorára. Kurt Wimmer százhét perces mozija láttán földrajztudományi előképzettség nélkül sem nehéz fölbecsülni, hol lehet az a Libria.

Az elképesztően sokoldalú Christian Bale, akit láthattunk már Názáreti Jézusként, Mózesként, Batmanként, Bagiraként…, ezúttal azt a főembereknek elkötelezett harcművészt szemlélteti – szédületesen látványos mutatványok kíséretében –, aki idővel ráébred, senki ember fia nem élhet érzelmek nélkül. Színeket, zenei kompozíciókat, költői sorokat nélkülöző világban sem…

„Jó” magyar szokás szerint leginkább a rosszallásait ismételgette mifelénk a hivatásos műítészek kórusa, amikor a Kurt Wimmer által írt és rendezett Equilibriumot méltatniuk kellett. Szerintük Wimmer túl sokat kölcsönzött azokból az irodalmi alkotásokból, játékfilmekből, amelyek egy minden eddiginél rosszabb világot jövendöltek meg. Embertelenül ártalmas jövőképet, negatív utópiát vetítettek történeteik befogadói elé. Amiként azt Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében cselekedte, majd Francois Truffaut, a regény alapján 1966-ban forgatott filmjével… Aldous Huxley, az 1931-ben írt Szép új világgal, George Orwell az 1984-gyel…

Lássuk be, bicegő logika irányítja az efféle okoskodást. Mintha Vergiliustól azt kérték volna számon a századok, miként volt mersze megírni az Aeneist Homérosz Iliásza és Odüsszeiája után…

Vagy a mi – négyszáz éve született – Zrínyi Miklósunktól, hogy Tasso Megszabadított Jeruzsáleme után hogyan szabadott a Szigeti veszedelmet megalkotnia..

Világunk tegnap és ma felismert, rémségesen valóságos problémái a közembereket is gondolkodóba ejtik. Azok, akik az összefüggések gyors és világos felismerésének a képességével rendelkeznek, a jelenleginél is rosszabb környezeti és közéleti kilátásoktól rettegnek. A nálu(n)k érzékenyebbek, felkészültebbek és bátrabbak viszont – például a művészek, a tudósok – olyan akciókkal próbálkoznak, amelyek – talán-talán – a nagy többséget a minden másnál időszerűbb felismerések irányába terelhetik.

A forgatókönyvírásban elég régóta ismert és elismert Kurt Wimmer például, megírja az Equlibrium történetét. Majd remekül megkomponált mozgóképek sorával meg is mutatja negatív utópiájának államát. Azt a várost, azt a birodalmat, amelyik a harmadik világháború düledékein sajátos elvek és eszközök segítségével akarna békét és egyenlőséget teremteni.

Egyformává, de legalábbis hasonlóvá egyengetett polgárai (kénytelen) közreműködésével kiszámíthatóvá változtatná a társadalmi életet…

Megátalkodottan engedelmessé formálná az embereket…

Ennek érdekében az utcákon reggeltől estig óriásvetítők sugározzák, harsogják a legfőbb hatalom birtokosa – bitorlója – által propagált ideológiát.

Mindeközben az érzésbűnözőket szörnyű halállal büntetik.

Hogy ki az érzésbűnöző?

Aki a színeket, az esőt, sőt a másik embert is észreveszi.

Kurt Wimmer állítása szerint, előbb-utóbb mindezt még az érzelemmentesítő csapat hajthatatlan harcművésze is felfedezi. Aki tegnap még parancsra ölt, pusztított.

Tehát reménykedhetünk?

2020. október 13.

vissza >>