„Mire jó a forradalom, ha csak a fejünkben létezik?”

Mire jó a forradalom, ha csak a fejünkben létezik? – kérdik az október 23-án az M2 ünnepi műsorán 21.20-tól megtekinthető német történelmi dráma, A néma forradalom tizenéves hősei, akik 1956-ban kétpercnyi csönddel tüntettek a magyarok mellett. A Lars Kraume által 2018-ban, igaz történet alapján forgatott film hatvannégy esztendővel ezelőtti, világraszóló, nagy zendülésünknek olyan igazságaira is ráirányíthatja az utókor figyelmét, amelyekre sajnálatosan ritkán hivatkozunk. (Talán, mert nem is igen hallottunk róluk?) Az pedig az idei ünnepi műsor-összeállítás kivételes adománya, hogy köztelevíziónkban a 2018-as nagyjátékfilm „kommentárjára”  is rátalálhatunk. Ordódy Györgynek Az 1956-os forradalom anatómiája című ismeretterjesztő összeállítása (amely ugyancsak e napon, 10.25-től lesz látható a Duna Televízióban) akár „magyarázó jegyzete” is lehetne  A néma forradalom 111 percének!

Azt a húsz fiatalt, aki az 1955-ig Sztálin-városnak nevezett, aztán Vaskohóvárosként emlegetett Brandenburg tartománybeli település középiskolájában két percnyi némasággal tisztelgett az 56-os lázadó magyarok előtt, mai fiainkhoz, lányainkhoz hasonlóan rokonszenves színészek jelenítik meg. Tom Gramenz, Leonard Schneider, Jonas Dassler… játéka láttán szinte eltűnik a különbség a Német Demokratikus Köztársaságbeli és a későbbi „csöndesek” közt, bárhol élnek is a Földön

Hallottam már A Pál utcai fiúk filmváltozataihoz hasonlítani…

A néma tüntetés című magyar dokumentumfilmmel összevetni vagy összetéveszteni…

(Vigyázat: ez utóbbi lehetőség bárkinek megadatik napjainkban is! Az 1957. október 23-án  a budai Toldy gimnázium diákjai által „realizált” néma tüntetést 2016-ban dokumentumfilmként feldolgozó mozgóképsor 16.55-től szintén megjelenik a köztelevízió ünnepi műsorán! Atyafiságos históriák, párhuzamos példabeszédek egymás közelében: napestig tűnődhetünk fölötte, mi mindent nyerhetnénk általa, ha a Toldy gimnázium csendes diákjainak a történetével valamelyik Lars Kraume adottságaival is mérhető filmrendezőnk kezdene el foglalkozni!)

A néma forradalomnak A Pál utcai fiúkkal való összevetése – szerintem –  igazán helyénvaló. (A közel fél évszázados időeltolódás ellenére is.) A Pál utcai nebulóknál valamivel komolyabb német fiúk – érettségi vizsgára készülő diákok – a maguk körében ugyan úgy az igazságot keresik, mint a füvészkertiek. Ki a grundon, ki a politikai híradások környékén…

A Pál utcaiaknak az első világháborút megelőző években kéne boldogulniok. Egyenesen. Emberül.

A kelet-németeknek a második világháború utáni időkben. Félreérthetetlenül. Őszintén.

A nagyapjukat is vállalniuk kell(ene) ezeknek a DDR-es gyerekeknek… Akkor is, ha a Waffen-SS katonája volt… Apjukat is el kell(ene) viselniük, miközben a Német Szocialista Egységpárt által jóváhagyott politikai közhelyeket szajkózza – reggeltől estig.

Az egymásnak ellentmondó hírekkel is boldogulniok kell(ene). A naponta átélt létbizonytalansággal is…

Trükközni kell az életben! – így oktatja, idomítja őket szinte minden szinten szinte mindenki. És a vaskohóvárosi (azaz: eisenhüttenstadt-i) ifjak szót fogadnak: különböző ürügyekkel Berlin nyugati városnegyedébe utaznak. (1956 őszén még megtehették, a várost kettéosztó falat „csak” 1961-ben építtette fel az NDK kormánya.)

Kedvükre való filmeket néznek, divatos zenét hallgatnak…

Hangulatos kávézóban üldögélnek… A pesti utcákon lelkesen vonuló fiatalokat is ott „szúrják ki”, szinte véletlenül. Teájuk mellől a csinos pincérlány és a kávéházi tévékészülék felé pislantgatva. Hogy a magyarországi eseményekről eddig hallott híreknek ellentmondó közjátékkal szembesülnek,  lázba hozza őket. A saját szemükkel „szondázott” helyszíni tudósításoknak hisznek, nem az otthon látott, hallott hivatalos változatoknak.

Aki egyébként Az 1956-os forradalom anatómiája című ötvenöt percet még az M2 október 23.-i fő műsora előtt megtekinti, felkészülten fogadhatja az „ifjúkori megvilágosodásnak” ezt a sajátos formáját. Ordódy György  összeállításából ugyanis – hiteles történészi beszámolók révén, az utóbbi években előkerült, fontos iratoknak köszönhetően – a harmadik évezred ifjúsága számára is nyilvánvalóvá válik, hogy mi minden előzte, előlegezte meg az ötvenhatos forradalmat. Az 1953-as NDK-beli „kritikus helyzetről”, a csehországi, bulgáriai zavargásokról, a lengyelországi  desztalinizációról is szó esik e filmben. A nyílt terror örökébe lépő manipulációról, megfélemlítésről, lekenyerezésről is…

A szovjet érdekszférába tartozó államokat tömörítő Varsói Szerződésről – tételesen is.

Aki az Ordódy-féle összeállítást előítéletmentes figyelemmel követi, nemigen képes szabadulni attól a feltevéstől, hogy a magyarok forradalmának és Nagy Imrének a sorsa akkor pecsételődött meg, amikor november 1-jén közhírré tétetett, Magyarország kilép a szovjet hadseregnek a csatlós országok területén való állomásozását legalizáló Varsói Szerződésből…

De értékes információkkal szolgál ez a délelőtti tévéprogrammá lefokozott dokumentumfilm arról is, miként figyelte a világ a mi ötvenhatunkat.

A közvélemény – hallhatjuk – határtalan rokonszenvvel, elismeréssel „nyugtázta”.

A politikai döntéshozóknak azonban – mondják –  egyetlen gondolatuk volt: nem szabad beleavatkozni a magyarországi eseményekbe, mert azzal csak rontanak a helyzeten…

Föl sem merülhetett, hogy atomfegyvert használjanak – hajtogatják, és, mert feltételes módban bizonygatják az állításukat, kétségeket keltenek iránta…

E tragikus sejtelemtől megviselt néző elfogadja hát Ordódy György filmjének summázatát: Így történhetett meg, hogy „hazánk csak erkölcsi segítséget kapott” 1956-ban…

Erős támasz, megfizethetetlen oltalom az is – mondhatjuk hatvannégy év távlatából – kiváltképpen, ha vétlenektől érkezik.

Például egy továbbtanulási esélyeit kockáztató gimnáziumi osztály tanulóitól, akik két percnyi hallgatással köszöntötték a magyarok forradalmát.

Környezetük életre szóló leckével „jutalmazta” ezt a két bátor percet.

A pártszerűség honában szabadgondolkodóknak nyilvánították őket. 

A főkolomposoknak vélt fiúkat „kihallgatási specialisták” kezére adták…

Ám ez a húsz gyerek mégis egyszer s mindenkorra megjegyezte, mit ér az állampolgárokat megalkuvásra vagy árulásra késztető politika.

(Ne feledjük: ez is a mi Ötvenhatunk hozadéka!)

2020. október 20.

vissza >>