„Októberi fiúk, ősz van megint”…

„Októberi fiúk: öcsétek voltam,/ … A tehetetlen düh súlya alatt/ hogy sírtam, Istenem, hogy fuldokoltam!” – olvashatjuk Kiss Benedek új kötetében. Mi közöm hozzátok, emlékeim – címével ezt kérdi  az Orosz István rajzaival kiteljesedő, gyönyörű kiadvány. Hetvenegy vers. Valamivel több, mint fél évszázados költői pálya summázata. Viszontagságos években épített életmű idejekorán, vagy tán – ha a Mindenség időgépének a menetidejével számolunk – éppen a kellő időben közreadott foglalata. Szemérmesen szenvedélyes vallomás arról, ami az 1943-as születésű költőt élete során megfogta, megörvendeztette, vagy megríkatta… Nemzedéktársaival egy bolyba fogta, sorstársaival nemzetté kovácsolta. „Októberi fiúk, ősz van megint”.

„Istenről,/ Hazáról/ alföldül érzek,/  alföldül gondolkodok”

„őszben őszülve magam bolyongok/… kisírni magamat újra, megint”

„Jegenyefák!/ … ki ember,/ hozzátok mérje magát!”

A Duna –Tisza közén, az 53-as főút mentén, Kiskőröstől – Petőfi Sándor szülőhelyétől – mindössze kilenc kilométerre levő Akasztón született Kiss Benedeknek is az Alföld az „édes szüléje”. (A Hitel Könyvműhely által kiadott szép új könyvének az alcíme is ezt az erős kötődést tanúsítja: Az Alföld bűvöletében.)

Kiss Benedek legnagyobb élménye, s tán leggyakrabban megénekelt költői tárgya „szabadon és szilajon” megélt gyerekkora. Mint Téli alkonyon című versében is írja: „fény volt minden, csupa fény”.

A szülőfaluját körülölelő tájtól kapta Kiss Benedek a szavait, a hasonlatait, a világképét… (Minden bizonnyal az erkölcsit is, a hitével együtt.)

Az alföldi pusztán tudta meg (nagyanyja mesélte el neki), hogy „az ég nagy virágos mező,/ végtelen libalegelő”…

Hogy a „virág Isten kegyeltje”.

S hogy ősszel „a Nap szomszédolni kullog”.

„Istenem, hogy tudtam örülni én/ minden helyénvaló szónak!/ Minden egészséges szónak”… – olvashatjuk Kiss Benedek Úgy szeretnék megbékélni című versében.

 A forrásvidékről, honnan költészete merített, soha nem felejtkezett meg. Akkor is a szülőföldjére tért vissza, amikor postagalambként „világgá szökött”.

A véleménynyilvánítás életveszélyes pillanataiban, poétaként okvetlenül. És minden időben…

Öregségének „hamvadó mezőin” is gyermekkori emlékeit „terelgeti”. Az akasztói homokháton, szikes tavak mentén összecsipegetett ismereteket, az emberség természet adta leckéit, a tisztesség időtlenül hasznosítható tudnivalóit.

Ahogyan Kiss Benedek az utóbbi időben magamagát nevezi: a „vihar-pörgette levél”, a „gyarló csámborgó” is azzal az őszinteséggel mondja s írja a magáét, amiként azt a „a suttyó tavasz” bátyja (Fénnyel, füttyel) vagy hatvan évvel ezelőtt az akasztói dűlőutakon megtanulta.

Mai magyar mintháinkat is bátran szóba hozza: „Mintha lenne választásod,/ mintha lenne alternatíva./ Mintha nem őszült volna meg a Föld,/ mintha lenne még más, mint e mintha.”

Csodaországától, szerelmetes hazájától fájdalmas őszinteséggel búcsúzik: „Hol talállak most, Magyarország,/ s hol találom igaz magamat?/…Élni fogunk még persze, ha lehet,/ de én magamat itt már nem találom./ Megáldalak földem, a néniket/ s a bácsikat, a gyerekeket,/ mi életem volt: Isten veled,/ Hazám, Szerelmem, Csoda-országom!”

Másfél évvel ezelőtt, amikor a B. Révész László által „dokumentált” Kiss Benedekről írhattam, a „száj-meleg sárszók” költőjét szerettem volna bemutatni a locsei.net olvasóinak. A koszorús költőt, aki minden időben irtózott tőle, hogy „sunyi mén gyanánt a szamárcsapatban” nyargaljon.

Új könyvét lapozgatva, melyet mint kiadványt is öröm kézbe venni, ha akarom, ha nem, az jár az eszemben, ha Kiss Benedek földije, a nála százhúsz  évvel korábban, az Akasztótól kilenc kilométerre levő Kiskőrösön született Petőfi Sándor is megérhette volna azt a kort, mint ami Kiss Benedeknek megadatott, vajon miről verselt volna? Az 1900-as esztendő mintháiról?

A márciusi fiúkról? A „Szent Tülekvésről”, mely „nem szenvedheti,/ hogy fittyet hányjon valaki neki”?

Esendő felvetés ez, jól tudom. De gyarlóságával is arra bátorít, hogy a Petőfi Sándorral  több tekintetben is párhuzamba állítható Kiss Benedek öregkori líráját a nemzet költőjéhez méltó magasságokban szemlélhessem.

A magyar irodalom története nem igazán jegyzi a magas kort megért, a nemzet sorskérdéseivel is foglalkozó, nagy nemzeti költőket.  A Mi közöm hozzátok, emlékeim című verseskötet azonban a nemzet költőjét sejteti. Akinek a költeményei  mindenkihez utat találhatnak, talán mindenki számára  érthetők, és a „világvégi huzatban” a legfontosabb kérdést teszi fel: „Hol talállak most, Magyarország”?

Kiss Benedek: Mi közöm hozzátok, emlékeim – Az Alföld bűvöletében
Hitel Könyvműhely, Nemzeti Kultúráért és Irodalomért Alapítvány, 2020. Ára: 3200 Ft

2020. október 23.

vissza >>