Töredékes történelmi tabló

Karanténos kényszerpályám hozama ez is: régebbi írásaim közt lapozgatva, ma is figyelemre méltó szövegekre találok. A 2010-es Magyar Nemzet színes mellékletében például, az olvasóim által mindétig emlegetett Műsorújság huszonkettedik számában olyan televíziós jegyzetre, amelyben a Gulyás testvérpár Magyarok az I. világháborúban címen közreadott dokumentumfilm-sorozatát, öreg emberek 1919-es, 20-as emlékeit ajánlottam a tévénézők figyelmébe. Olyan történelmi tananyagot, amelyet mifelénk minden időben, mindenkinek ismerni kell(ene). Kiváltképpen az első világháború befejezésének, a trianoni békediktátum bizonyosságának a századik évfordulóján! A 2020-as esztendő centenáriumi mulasztásait ma sincs késő jóvátenni!

Az antant ígéreteit és az antant szövetségeseinek közép-kelet-európai területi követeléseit szemléltető térkép nem jelent meg a Duna Televízióban 2010 május 18-tól hétköznap esténként bemutatott dokumentumfilm-sorozatban

Aki háborúba megy, a lelkét hagyja otthon – mondja a Gulyás testvérpár négyrészes dokumentumfilmjének summázataként az az idős ember, aki az I. világháborúban, fiatal legényként nem csak a lelkét, de a hazáját is elveszítette. A Magyarok és az I. világháború című, méreteivel is lenyűgöző összeállítást 2010 tavaszán, hétköznap estéken vetítette a Duna Televízió. Mire az utolsó, a Rablóbéke című epizód a képernyőre került, a trianoni békediktátum kilencvenedik évfordulójára emlékezett a magyarság – feltehetőleg – szerte a nagyvilágban. A fájdalmas visszapillantásnak drámai hangsúlyokat adott Gulyás Gyula és Gulyás János több ezer emléktöredékből összeszerkesztett történelmi tablója.

A nagy mű évtizedekkel ezelőtt készült, azok az egykori, deli legények, akik a két Gulyás kamerái előtt öreg emberekként világháborús emlékeiket sorolták, alighanem egytől egyig a „túlsó partra” költöztek át. Az 1980-as évek kezdetén felvett interjúk legtöbbje sokáig nem kaphatott nyilvánosságot. A magyarság fájdalmairól (a hazájukat emberfeletti áldozatok árán is védő katonák egy életen át nem tudták tudomásul venni, „hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Komárom, de még a Csallóköz sincs Magyarországon”) hallgatni kellett a kádári időkben.

A hatalmas dokumentumfilm-folyam második részét, az Én is jártam Isonzónál című epizódot, igaz, a hazai mozikban is játszották, sőt, külföldi fesztiválokon is bemutatták. Nyonban például, 1987-ben Ezüst Sestertiust nyert az a részlet, amelynek a folytatására több, mint tíz évet kellett várni.

Méghozzá milyen bávatagon!

Mert, bizony, Gulyás Gyula és Gulyás János munkásságának alapos ismerői sem igen tudták, hogy a megrendítő isonzói felvételek után más természetű megrendüléseknek is tanúi lehettek volna! Hogy az Isonzó folyó mentén, Olaszország keleti frontján zajló tizenkét (!) ütközet életben maradt ellenfelei, vén fejjel, humánus, okos filmesek és diplomaták szorgalmazására, országuk himnuszainak hangjainál ölelkeztek össze, az első világégésnek csak az egyik, mondhatni, igen megható utórezgése volt. A többiről, például a magyar haza egységét tűzön, vízen keresztül visszaállítani szándékozó nemzedékek indulatairól, a Magyarok és az első világháború című történelmi dokumentumfilm-sorozat harmadik és negyedik része tudósíthatta volna az utódokat, ha időben zöld utat kapott volna.

A dobozba zárt filmekkel is megtagadott történelem rettenetes betegségek okozója lehet. Hogy az első világháborúval kapcsolatban oly sok eleven seb és kóros indulat él mind a mai napig Közép-Európa népeiben – sok más mellett – azzal is indokolható, hogy azt a kaotikus történelmi helyzetet, amit e térség lakói átéltek és meg is örököltek, a két Gulyáson kívül talán még senkinek nem sikerült a maga bonyolultságában leképeznie. A négyszer másfél, kétórás összeállításban magyarok, csehek, zsidók és keresztények, jobb- és baloldali érzelmű emberek sorakoztatják egymás mellé a maguk emlékeit.

A legkevésbé sem Háry János módjára, hanem szinte önkínzó tárgyilagossággal. A háború s a hadifogság minden hősiessége s minden hiábavalósága, megaláztatása s erkölcstelensége is szóba kerül e filmben, a Trockijjal, Kun Bélával, a kegyetlenségéről híres Szamuely Tiborral való személyes találkozásoktól Stromfeld Aurél emlékezetes szavaiig: „Nem az a döntő, hogy milyen zászló alatt harcolunk, hanem, hogy megvédjük a hazánkat.” Az alföldi városokban, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Orosházán elrendelt túszszedésről, és a túszok könyörtelen kivégzésétől a rubelezrekkel megváltott szabadságig… A balassagyarmati civil lakosság bátor helytállásától a hartai lázadók lemészárlásáig…

Az egykori katonákat – talán – az utolsó alkalmas pillanatban ültették kameráik elé a filmesek. Amikor még csorbítatlan memóriával idézhették fel az ifjúságukat, amit elrabolt tőlük a háború, a fogság. Mindeközben, persze, az I. világháború eseményei is sajátos látószögből jelennek meg a néző előtt. Gulyás Gyula és Gulyás János filmje alapján jól el lehet képzelni ma is, hogyan történt a lengyelországi Przemysl körülzárása, majd feladása…

Milyen kalandokba keveredtek a magyar csapatok Szerbiában és Romániában a helyi lakossággal… Miért álltak be vöröskatonának Jekatyerinburgban és egyebütt a magyar hadifoglyok...

Hogyan kínálták meg a szenegáliak a magyar katonákat csokoládéval, miközben a német bakákat gondolkodás nélkül ledöfték…

És milyen érzés volt az életük árán is védelmezett hazai földet puskalövés nélkül átengedni a cseh legionáriusoknak…

Vagy, amikor a pályaudvaron az Internacionáléval, és nem a Himnusszal fogadták a hazaérkező hadifoglyokat…

Történelmi lecke ez, kérem, és nem is csak fiataloknak, de a vénebb korosztályoknak is. Köszönet jár érte a két szerkesztő-rendező-operatőr-riporternek. Gulyás Jánosnak, aki a Rablóbéke című zárófejezetnek 1997-ben a végső formáját megtalálta, kiváltképpen. A Gulyás testvérpár ifjabbik tagját a médiának meg is kell követnie, amiért elmulasztották (elmulasztottuk) a nevét feltüntetni a Magyarok és az I. világháború című sorozat alkotói között. Pedig abban, hogy ez a töredékessége által is tanulságos történelmi körkép elkészülhetett, Gulyás Jánosnak oroszlánrésze volt.

2020. november 6.

vissza >>