Pingvinek, kutyák, emberek

Az ifjúság tévéadója, az M2 mutatja be november 21-én, szombaton 18.15 órai kezdettel a Pingvinmentő őrjárat című ausztrál családi filmet, de minden korosztály örömmel fogadhatja: éltes természetvédők, kutyabarátok, pingvinpártiak… Nagyszülők, vér szerinti, édes felmenők, pót-apák, pót-anyák… Igaz történet alapján hozta össze ezt a kilencvenöt percet a forgatókönyvíró és a rendező, Peter Ivan és Stuart McDonald. Hangyányi kitaláció sincsen benne. S a természetvédelemnek az a módszere, melyet bemutat, ma is működik. Aki nem hiszi, járjon utána: Middle Island szigetén napjainkban is két juhászkutya őrzi-védi-menti a törpepingvineket. És, mióta ezek a megbízható, bátor és értelmes ebek szolgálatba álltak, rókás támadásnak egyetlen tündéri törpepingvin sem lett az áldozata.

A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján már 2010-ben feltűntek  a 2015-ben forgatott ausztrál film főszereplői, a mintegy harminc-negyven centiméter magas, másfél kilogrammos törpepingvinek. Megmentőjüket, az abruzzói pásztorkutyát már az ókori Róma népe is ismerte s tisztelte

A tündérpingvinként is emlegetett törpepingvinek állománya az öt-tíz éve közreadott jelentések szerint az új évezredben csaknem a felére csökkent. A változó időjárási feltételek  – az óceáni hőhullám is –  pusztítja ezt a („kék szmokingjuknak” köszönhetően is) különösen kedvelt állatot.

Az ausztráliai kontinenstől vagy harminc méterre (!) levő Middle Island populációját a szárazföldről éjszakánként odaérkező vörös rókák talán a komisz klímánál is kíméletlenebbül. Egy róka – mondják a szakértők – egy éjszaka akár negyven pingvint is képes elpusztítani, a middle island-i pingvin-rezervátum százezres sokadalmát kis idő múltán az ezredére – sőt: a tízezredére – apasztani. (Szó szerint is: elfogyasztani…)

A híres rezervátum közelében lévő városka lakói közül sokan szomorúan  fogadják a hírt: ha tíznél  kevesebb pingvin él a szigeten, megszűnik a rezervátum.

De olyanok is akadnak, akik ezen értesülés birtokában – a kék pingvineket feledve  – a jól jövedelmező jövőt kezdik hajkurászni: bálnavonulás-leső állomást terveznek törpepingvin-rezervátum helyett.

A hivatalosságok – a szakképzett természetvédők, a rezervátum főnökasszonya, a polgármester, a képviselő-testület tagjai –  mintha végítélet volna – megadóan fogadják e lehetőséget.

A hétköznapi halandók azonban, meg a szabálytalanok, akiket „csak” az emlékeik és az érzelmeik vezérelnek,  ha közvetlen környezetükről, szülőföldjükről döntenek helyettük, képtelenek tétlenül figyelni e visszafordíthatatlannak szánt „átalakulást”.

Azok, akiknek a családi életét is átrendezheti ez a riasztó fordulat,  elszántan keresik a kiutat, amelyen haladva, a pingvineket is meg lehetne menteni, szeretett otthonukat is. Az öreg farmer meg az unokája a baromfiudvarukra felügyelő abruzzói juhászkutya „útmutatása” szerint meg is találja.

Egymásba – s jó szomszédaikba – kapaszkodva végig is járják…

Amiként az eredeti pingvinmentők is végigjárták…

Ahogyan mindnyájunknak végig kéne járni, ha közvetlen környezetünk, teremtett világunk, otthonunk, a Föld megóvása a tét…

A Pingvinmentő őrjárat című filmtől (amely hibátlan alkotásnak aligha nevezhető,  legnagyobb érdeme, hogy olyan, mint a mindennapjaink: kicsit tétova, meg-megtorpanó, szeretni valóan gyermeteg) kapunk is ehhez pár használható ötletet.

2020. november 17.

vissza >>