Petőfi, Tatár meg a Z-generáció

Pályatársaimmal ellentétben nem dühöt, csak szánalmat érzek, ha a hirtelenjében átalakított közmédiára kapcsolok. A hír-televízióvá átalakított M1 dilettantizmusát, a nemrég még Európa kulturális televíziójaként ünnepelt Duna Televízió sekélyességét látva, bevallom, olykor el is búsulok. Az M2-ből kihasított Petőfi Tv-től viszont bevadulok, kiváltképpen, ha a fenntartók szorgalmazására azt bizonygatják róla, hogy ezt az este nyolctól hajnalig zakatoló, mozgóképes gezemicét Petőfi Sándor is szívesen nézné…

Petőfi is nézné?

Márpedig az RTV Részletesben ezt olvasom. Nem is akárki nyilatkozza a hatodik – vagy csak ötödik? – közszolgálati tévéadóról, hanem a Petőfi arcának kinevezett szőke ciklon, Tatár Csilla. (Nem tudom, más hogy van ezzel, nekem már abba is beletörik az agyvelőm, ha a nemzet költőjét divatbemutatók kifutójára illő, amúgy igen mutatós próbakisasszonnyal helyettesítik-elegyítik…) Hogy merész állítását mire alapozza, meg nem állapítható. Mindenesetre, a TV2-től az M2-höz átigazolt T. Cs. nyilatkozatát olvasván, megpróbálom elképzelni, mit kezdene a népének nyelvét rajongva szerető poéta az olyan műsorcímekkel – Red Bull Pilvaker, Ünnepi Gospel Mix –, amilyeneket az M2 büszkén tűz zászlajára? Megfejtené-e, szegény, hogy a Kulturfitnesz kifejezés a „vasárnapi lelkigyakorlatot” takarja? S akarná-e nézni a másutt már százszor futtatott, Gyilkosság című amerikai sorozatot, vagy a Twin Peaks-et? Hát a Camelot című kalandfilmet? És, ha ez utóbbit csakugyan szándékában állna, hozzáigazítaná a televízióban látottakhoz, mondjuk, az Akasszátok föl a királyokat! című költeményét? („Vagy nem tanúltad még meg, oh világ/ Gyűlölni méltóképpen a királyt?/… Mindenkinek barátság, kegyelem,/ csak a királyoknak nem, sohasem!”)

Petőfi arca: Tatár Csilla

Persze, kár volna Tatár Csilla közhelycsapdájába esni, s azt ragozni, Petőfi Sándor szellemiségéhez illő műsorral szolgál-e a költőről elnevezett tévé-adó. (Erre a felvetésre egyébként is, egyetlen tagadószóval lehet válaszolni…) Sokkal, de sokkal fontosabb volna azt felmérni, mit kezd a Petőfi Tv-vel az a korosztály, a 16-35 év közötti célközönség, amelyiknek a kedvéért az új közszolgáltatást nagy hirtelen összegereblyézték? Egyáltalán, fölmérték, mielőtt munkához láttak, mire vevő az a közös érdeklődési körű, motivációjú és viselkedésű embercsoport, amelyiknek a Petőfi Tv műsorát szánják? M. Zs., aki az RTV Részletes című kiadványban Tatár Csillát faggatta, szerette volna megtudni interjúalanyától, hogy szerinte milyenek a 35 év alatti fiatalok. Kérdésére a hölgy roppant magabiztosan válaszolt: „Vannak szakemberek, akik kifejezetten kutatják ezt a csoportot, én a saját környezetemben lévő, javarészt tévés fiatalokról tudok beszélni.”

Sem Tatár Csillának sem a munkatársainak nem kellett volna messzire menni, hogy a televíziózás belterjes világán túl élő 16-35 évesek, azaz a többség média-felhasználási szokásait megismerjék. Március elején például a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat több munkatársa is figyelemre méltó előadást tartott e témáról. Lángi Éva referátuma alapján az is egyértelművé vált, hogy a Petőfi Tv által egy kalap alá vett korosztály, a 16-35 évesek csoportja média-felhasználási szokásaik szerint voltaképpen két, egymástól jelentősen különböző generációt feltételez. Az 1980 és 95 között születettek, a „digitális bennszülöttek” – az Y-generáció –, bár együtt nőttek fel és otthonosan mozognak a digitális eszközök világában, korántsem élnek olyan média-függőségben, mint az 1996 után születettek. A Z-generáció tagjai, „akiknek az értelmi fejlődését eleve befolyásolja, hogy rengeteg információ árad feléjük, amelyet sem feldolgozni, sem szelektálni nincs idejük, ezért nem az információt jegyzik meg, hanem az elérésükhöz vezető utat… Csak az azonnal hasznosítható és szórakoztató anyagot” fogadják szívesen – állítja a szakember, szerintem igen meggyőzően.

Számomra e szakmai felmérések vázlatos ismerete alapján is nyilvánvaló, de gondolom, mások is így vannak ezzel, hogy valamelyest mást vár az „ifjúságnak rendelt televíziótól” az Y- és a Z-generáció. Sőt, az is sejthető, hogy egyik sem azt akarja, amit mostanság a Petőfi Tv nyújt nekik. Valakik, valahol kipipálták a nagy feladatot, előzetes felmérések nélkül, feltehetően nagy pénzért összehozták a magyar ifjúságnak szánt, közszolgálati televíziót, és büszkék rá, hogy jó nevet és alkalmas arcot is találtak hozzá… Csak lehetséges nézőikről tudnak keveset. Mint a többi fórumon.

2015. április 7.

vissza >>