Pom Pom a mi barátunk!

Véget ért a kis piros versenyautó, Roary egyeduralma, középső kis unokám, hogy, hogy nem, tavaszi vakációja óta a motorok nagy barátja. Meg Pom Pomé, ha mozgóképes mesék után sóvárog. Ez utóbbi váltásnak kiváltképpen örvendek. És nem is „csak” azért, mert az 1970-es évek végén, a 80-as évtized kezdetén megjelent 26 rajzfilm íróját, Csukás Istvánt, rajzolóját, Sajdik Ferencet és rendezőjét, Dargay Attilát módfelett kedvelem. Hanem, mert úgy vélem, ha Pom Pommal barátkozik az unokám, jótékonyabb hatások érik, mint ha továbbra is az autóversenyek világában botladozna.

Pom Pom meséit Csukás István írta, Sajdik Ferenc rajzolta és Dargay Attila rendezte

Ha a Madárvédő Golyókapkodót, a madarak barátját megismeri, előbb-utóbb a hároméves gyermek is a madarak védelmezőjévé válik. Ha olyan mihasznákkal találkozik, mint amilyen az Ásító Sárkány, föltehetőleg azt is megtanulja, mindenki jó valamire. A jó szándékúak társadalmában, hol Csukás István teremtményei éldegélnek, Picur, az iskolás lány és Pom Pom, a pajtása, valamint Festéktüsszentő Hapci Benő, Durrbele Bumm, és polgártársaik, még az idejétmúlt (mese)hősök sem feleslegesek. A bajvívó lovagok híján eredeti küldetésétől megfosztott sárkányból például kiváló köztisztasági segéderő lesz.

Aki bajba jut, mint például Hó Kornél, a tavasz közeledtével olvadásnak induló hóember, azt meg kell-, és, ha a cél érdekében többen is összefognak, meg is lehet menteni. De aki gyógyíthatatlanul önző, s csak magára gondol, meg a csokoládéjára, mint a dagadt madár, Gombóc Artúr, csipetnyi humorral azt is a szeretetünkbe lehet, sőt kell fogadni…

Boncolgatni is felesleges, azt hiszem, mennyivel fontosabb tudnivalók ezek a közösségi lét irányába, óvodába, iskolába induló kisgyermek számára, mint ha a személyes győzelem kivívásának megannyi praktikáját próbálnák belé sulykolni. A mindent beborító és szinte mindenkit el is bódító versenyszellemet; vagy, ahogyan a Grand Prix versenyautó, Roary egyeduralma ellen tiltakozva írtam: ha az autópályává szűkített valóságot népszerűsítik a felnövekvők előtt. A meseíró Csukás István, persze, vagy ötven éve váltig ezt szorgalmazza: akármilyen fura nevet és külsőt viselnek is hősei, pamacsok, szörnyek, vagy állatok, emberségre tanítják olvasóikat, nézőiket, hallgatóikat. Becsületre, tisztességre, segítőkészségre is, édes mulatságok és fergeteges mókák közepette; szép magyar nyelvünkkel bőkezűen gazdálkodva.

Csukás István az általános értékbizonytalanság idején, azaz az utóbbi húsz-huszonöt évben is szünet nélkül dogozott. Aki erősen kereste, rá is talált újabb munkáira is, a régebbiekre is. Reggel nyolckor, vagy vasárnaponként, ebédidőben, a közszolgálati tévéadókon, kis vidéki színházakban, zártkörű iskolai rendezvényeken… 2008-ban a Szerencsi Csokoládéfesztiválon is, ahol Gombóc Artúr 239 kilogrammos csokoládészobra idézte meg a kövér madárról írt Csukás István-meséket. (A szobor Guiness-világrekordot döntött, Gombóc Artúr pedig világhírű lett.) Vácott Sajdik Ferenc állandó kiállításán találkozhattunk Csukás István meséivel, a fővárosban könyvesboltokban, például az Annóban, elbűvölő CHOCO-CHOCOCO csokoládéboltokban... Szerencsére napjainkban – alighanem közkívánatra – Csukás István mesehősei ismét az őket megillető helyre kerülnek, könyv alakban, televíziós esti meseként, DVD kiadványokon egyaránt. Neves színpadok szereplőiként is: a Szegedi Nemzeti Színházban például fél éve játsszák a Szökevény csillagok című daljátékot, amelynek a történetét Csukás István írta, a zenéje pedig Nagy Imre Erik szerzeménye. Budapesten meg, csodák csodájára, ugyancsak fél esztendeje, olyan játszóteret építettek, ahol Csukás István mesés alakjaival találkozhatunk. Pom Pommal, Picurral, Gombóc Artúrral a fő helyen. Két nagyobbik unokámmal alig várjuk, hogy egy napsütéses délelőttön meglátogathassuk őket, hiszen mindannyian a barátaink!

A Pom Pom játszótér 2014 őszétől Budapesten, a Naphegy téren várja látogatóit

2015. április 11.

vissza >>