A cápák volnának korunk hősei?

Elviselhetőbbé tesszük a bizonytalanságot, aztán a vízbe lökjük őket, hogy ússzanak tovább – ekként magyarázza ifjabb pályatársának a kirúgó ember, hogy miként kell a gyáva nagyfőnökök nevében bejelenteni az alkalmazottak elbocsátását. Mifelénk sem ismeretlen a 2009-es Egek ura című amerikai film e kétes erkölcsű hérosza, még ha minálunk olyan hitvány figurák vállalják is el az efféle kínos feladatokat, akik a május 17-én 15.30-kor a Paramount műsorán látható produkcióban George Clooney által alakított „mintapéldánynak” a bokájáig sem érnek.

Majd keressük! – mondják a kidobó emberek a szupercégek alkalmazottainak, akikkel munkaviszonyuk megszüntetését közlik, miközben pontosan tudják, hogy soha többé nem látják egymást

A Walter Kirn regénye alapján Jason Reitman által rendezett játékfilmet többen is a III. évezredbeli gazdasági világválság tán legjobb, de mindenképpen a leghatásosabb „leképezésének” tekintik. Olyan mozgóképes alkotásnak, amely finom iróniával, kedvesen, romantikusan, és mégis a mindennapi valóság talaján maradva mutatja be azokat az ijesztő jellemképleteket és életformákat, amelyeket a még náluk is ijesztőbb hétköznapok kitermelnek. A kirúgottakat – egy-két kivétellel – valóban létszámleépítés áldozatául esett civilek alakítják. Dühös ember is van közöttük, vészesen nyugodt asszony, sírva fakadó, meglett férfiember is. Egyikőjük meg is kérdi az olajozottan intézkedő kirúgó embertől: – Amúgy ki a f..z maga? Mire az tényleg magába száll, és legalább önmagában, önmagának igyekszik e kérdésre válaszolni: 322 napot utazik egy évben, hogy megbízói utasítására akkor ereszthessen szélnek tisztességgel dolgozó embereket, amikor azok a „legtörékenyebbek”. Majd keressük, hazudja nekik, miközben pontosan tudja, hogy soha többé nem látják egymást…

Korunk hőse büntetésként éli meg, ha pár napot otthon kell töltenie. Voltaképpen nincs is otthona. Párja s barátja sincs, kapcsolatait menet közben „bonyolítja”. Gyakran tart szakmai tanfolyamot a hátizsákról, amelyen lemérhető, hogy mennyit nyom az életünk. Ha a vállunkat húzza, dobjuk tűzre, ami megterhelő. Égjen minden! – tanácsolja hallgatóságának, ők pedig, úgy tűnik, készségesen fogadják az „üres hátizsák” életfilozófiáját. Ám, amikor – a vadkapitalizmus vastörvényei szerint – e tan népszerűsítője is csaknem lapátra kerül, egyik pillanatról a másikra minden megváltozik: a „szakmai előadás” félbeszakad, hősünk pedig igyekszik értelmes kapcsolatokra szert tenni. Meglátogatja a hozzátartozóit, a repülőtéri alkalmi kapcsolatát, ám sehol nem marasztalják. Cápák vagyunk, ismeri el a fajtájáról a George Clooney által megszemélyesített figura, s a happy endingre vágyó néző is belátja, el is fogadja: a cápákat kizárja köreiből az egészségesen működő polgári társadalom. Feltéve, persze, hogy csakugyan egészséges.

Miként a könyv, amelynek alapján a rendező a film forgatókönyvét – némi külső segítséggel – megírta (s amely a Nyitott Könyvműhely jóvoltából magyarul is olvasható), az Egek ura is hatalmas sikert aratott. Öt Oscar díjra is jelölték – a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb adaptáció, legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő kategóriájában –, persze, egyiket sem kapta meg. (Forgatókönyvét viszont BAFTA-díjjal és Golden Globe-bal jutalmazták, a torontói nemzetközi filmfesztiválon pedig a színészek teljesítményét is értékelték.) Talán, mert azokon a fórumokon, ahol üzleti szempontok szerint mérik az értékeket, időben felismerték, ez a produkció alapjaiban torpedózhatja meg azt az álságos világot, amely, miközben emberségesnek mondja, s mutatja magát, megtévesztő kulisszái s módszerei révén a Mindenható Haszon érdekében egyre embertelenebb folyamatokat üzemeltet? Ezek közül, igaz, csak egyet „tálal” a mindössze 38 éves Jason Reitman rendezése, a munkahelyi leépítések szisztémáját, ám e mögött is számos olyan baljós jelenség tűnik fel, és nem is „csak” a kirúgottak, de a cápák, azaz a kirúgók térfelén is, amilyet magát keresztényinek és polgárinak valló társadalomban irtani kellene, s nem szaporítani.

Aligha véletlen, hogy ezt a hazánkban mostanában fokozott érdeklődésre számító filmet a Magyarországon még nem igazán népszerű, mindössze egy éve, 2014. február 14. óta működő Paramount Channel tűzte műsorára, s ott is alkalmatlan adásidőben, vasárnap délután látható. De arra mégis csak jó ez a voltaképpen elrejtett televíziós bemutató, hogy a többjelentésű címmel felvértezett film szóbeszéd tárgya lehessen, témája közgondolkodásunkba is bekerülhessen, „cápavadászatra” bátorítson!

2012. május 12.

vissza >>