A könyv és a részecskegyorsító

Nemes programról, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának a megújulásáról számolt be Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának és Információs Központjának a főigazgatója az Élet és Tudomány május 8.-án megjelent, 19. számában. Beszélgetésünk folytatását – többek között, amikor arról faggattam a Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténészt, miként valósítható meg a külföldi tudományos ismeretek sokaságának a bemutatása és népszerűsítése a hazai szerény viszonyok között – honlapomon teszem közzé.

Monok István: E házban ismerik, elismerik és támogatják is a tényleges nemzeti feladatokat

A Magyar Tudományos Akadémia már az 1848-49-es forradalom után, az 1850-es években intézményszerű kapcsolatokat igyekezett kialakítani minden tudományos akadémiával – mondja Monok István. – Ez olyan szinten sikerült, hogy az Akadémiai Könyvtárnak a mai napig állandó cserepartnerei a külföldi akadémiák. Az örmény, a cseh, a belga akadémiának is van nálunk sorozata… A felsorolást hosszan folytathatnám, helyette azonban személyes példával illusztrálom azt a rendszerességet, amellyel a könyvtárközi kapcsolatok viharos időkben is működtek. Egy belgiumi kiadó felkérésére a magyar humanistákról összeállítandó, nagyobb munkához, egy Magyarországon is hosszan és eredményesen időző, XVI. századi, flandriai humanista, Nicasius Ellebodius után kutatva, szükségem volt két francia nyelvű tanulmányra, amelyek a belga tudományos akadémia Rómában kiadott folyóiratában jelentek meg. Francia és német könyvtárakban is hosszan kerestem őket, mindhiába. Kudarcomat e-mailen panaszoltam el egyik itthoni kollégámnak, aki tíz percen belül küldte utánam mind a két keresett anyagot. Nálunk ugyanis megvan a teljes sorozat a Rómában megjelent, francia nyelvű belga kiadványokból is!

Toldy Ferenc, az Akadémia első könyvtárőre 1831-ben kiadott egy kis füzetet, amelyben igen akkurátusan fogalmazta meg, mi a feladata a Tudós Társaság könyvtárosának – folytatja nyilatkozatát az Akadémiai Könyvtár főigazgatója. – Arról is szó esik e füzetecskében, hogy miként kell módszeresen felépíteni az intézményes kapcsolatokat. Toldy Ferenc meghagyása voltaképpen a rendszerváltásig következetesen és jól működött, az 1990-es évek kezdetén azonban – nem csak Magyarországon, más országokban is – minden felborult. Az akadémiai kiadókat privatizálták, a magánkiadók pedig egyre inkább a kiadványok értékalapú csereberéjét szorgalmazták. Ehhez azonban rengeteg pénzre lett volna szükség. Furcsán hangzik, jól tudom, mégis el kell mondanom, a világ tudományos teljesítménye az 1950-es években, nagyobb százalékban jutott be Magyarországra, mint ma. Más kérdés, hogy a megkapott vagy megvásárolt művekből mit és milyen feltételekkel engedtek ötven-hatvan évvel ezelőtt olvasni. Mióta e téren is a gazdasági szempontok váltak meghatározókká, a hagyományos könyv- és folyóiratgyűjtő rendszer teljesen összeomlott. Ezt valamelyest pótolja a nemzetközi publikációk elektronikus hozzáférhetősége – a legfrissebb tudományos eredmények kivételével. Ezek ugyanis szabadon nem használhatók.

Olvasástörténeti kutatásaim során már találkoztam hasonló jelenséggel – mondja Monok István –, előfordult már máskor is, hogy kénytelenségből, sőt, a Nyugatról kapott segítség következtében konzerválódott a hazai tudatállapot… A török kiűzése után, amikor a pusztaságban kellett újjászervezni Magyarország intézményrendszerét, a keresztény egyházak, katolikusok, protestánsok nagy építkezésekbe kezdtek. Templomokat, iskolákat emeltek, az iskolákban azonban nem voltak könyvek, amelyekből tanítani lehetett volna. A külföldi testvéregyházak minden régi salabaktert hozzánk küldtek, hogy szegény magyar felebarátaikon segítsenek. Küldeményeik által azonban konzerválták az itteni tudatállapotot… Hasonló jelenség zajlik napjainkban is a magyar tudományosság köreiben, amikor a legtöbben a digitálisan hozzáférhető nyugati anyagokat tanulmányozzák, amelyekből „csak” a legfrissebb információk hiányoznak. Jobb esetben az Akadémiai Könyvtár által megvásárolt, vagy előfizetett friss kiadványokat lapozgatják, ez azonban intézményünknek rettentően sokba kerül. Van olyan kiadó, amelytől sorra, rendre másfél milliárd forintos számlák futnak be hozzánk! Ha a napi könyvbeszerzés gyakorlatához visszatérhetnénk, és, ha – felméréseink szerint – évi harminc millióval többet költhetnénk papír alapú, nyugati tudományos kiadványokra, igazán jól tudnánk segíteni a hazai kutatási teljesítőképességet.

Bizonyára vannak, akik kellőképpen pártfogolják az Akadémiai Könyvtár megújulási tervét, a kérdés csak az, vajon elegen vannak-e?

Dolgoztam már egyetemi könyvtárban, tanítottam bölcsészkaron, igazgattam az Országos Széchényi Könyvtárat… Korábban szerzett tapasztalataim alapján azt kell mondanom, a Magyar Tudományos Akadémián sokkal komolyabban veszik a tudományépítő feladatokat, mint az állami fenntartású intézményekben. Itt pontosan tudják, mi az az önmagában vett érték, és mi lehet annak a gyakorlati haszna. E házban ismerik, elismerik és támogatják is a tényleges nemzeti feladatokat Az elmúlt másfél évben nem volt olyan elképzelése a könyvtárnak, amelyhez ne kapott volna külön intézményi segítséget. Más kérdés, hogy olykor a könyvnek egy részecskegyorsítóval kell versenyre kelnie…

Summa summárum, öt esztendő múlva milyen kép fogadja a Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtár látogatóját?

Az Arany János utca felől érkezőt balról egy kiállítótér fogadja, melynek időszaki tárlatai a Magyar Tudományos Akadémia jeles személyiségeit mutatják be, a Duna felől pompás látvánnyal szolgáló könyvtár, tudományos magazinok és közösségi tér, kávézó. Erről a szintről – reményeim szerint – át lehet majd menni a székházba, ahol a most levéltárként működő műemléki nagyterembe érkezik a látogató – a levéltár az első emeletre költözik – és ott is egy kiállítást tekinthet meg. A harmadik, az állandó tárlat a székház kupolatermében várja, a visszaállított Széchenyi emlékkiállítással, a Vörösmarty- és Goethe-szobával egyetemben. A mikrofilmtár olvasóterme helyére az akadémiai intézetek kiadványait (is) árusító könyvesboltot tervezünk…

2015. május. 16.

vissza >>