Mese, kép, valóság

Június 24. és 28. között 12. alkalommal rendeznek animációs fesztivált Kecskeméten. A 291 éves dél-alföldi város, Orosháza lakói és lelkes látogatói május 21-től – mintegy a nagyhírű kecskeméti szemle „előhangjaként” – olyan képzőművészeti kiállítást tekinthettek meg, amelynek a képei a magyar rajzfilmművészet világszerte ünnepelt műveit képviselik: Jankovics Marcell Magyar népmeséinek, valamint a Mondák a magyar történelemből című sorozatának képzőművészeti alkotásokként megjelenített fázisrajzait. Mindkét nagyhírű produkciónak Kecskemét a szülővárosa; s valamennyi epizód világra jöttét – a Magyar népmesékből kereken százat, a Mondákból tizenhármat – producerként, a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetőjeként az a Mikulás Ferenc szorgalmazta, aki az immár határtalanul számon tartott kecskeméti szemlét kitalálta, s több mint negyed századon át, az anyagi nehézségeket is leküzdve, meg is valósította.

Az István királlyá választását megörökítő monda alapján készült rajzfilm képei is felkeltették a figyelmet az orosházi Városi Képtárban

Napjainkban az írásbeliséget lassan felváltja a képekkel történő kommunikáció – mondta az orosházi ideiglenes tárlatot megnyitó beszédében Mikulás Ferenc. Akinek olyan nagy szerencséje volt, mint e sorok írójának, hogy hétesztendős, lelkes tárlatvezető magyarázta el neki, mire kell feltétlenül figyelnie, ott, helyben megbizonyosodhatott róla, mi mindenre képes a „képekkel történő kommunikáció”. Az én kis unokám nem „csak” azt sejtette, sőt: tanulta meg, mondhatni, minden „pedagógiai ráhatás” nélkül, hogy ki volt Szent István, Szent László király, de azt is felfogta, mi mindenben különbözött az ő királyságuk Corvin Mátyásétól. (Akit egyébként – ugyancsak Jankovics Marcellnek köszönhetően – 2014 karácsonya óta a gyermek igazán alaposan megismerhetett.) Még a tárlat egyetlen hibás feliratát is ő fedezte fel. Sőt, szóvá is tette, s addig nem nyugodott, míg a kételkedő felnőtteknek a maga igazát nem tanúsíthatta. (Végignézette velük a Szent László királyról készült rajzfilmes képsorokat is, a Mátyás királlyá választását „elbeszélő” epizódot is, ekként „dokumentálta”, mit a felnőtteknek egyébként is tudni illenék: Mátyás nem égi jelek kíséretében lett Magyarország királya. De László…)

Nem is tudom, tudatában vannak-e az orosháziak, időről időre milyen értékekkel találkozhatnak a Városi Képtárban. Kiállított már e falak közt Gyulai Líviusz, Richly Zsolt, Szemadám György…, június 18-tól Orosz István talányos grafikáit tekinthetik meg az egyetemes képzőművészeti értékek iránt minden módon, minden időben és minden körülmény között erősen érdeklődő emberek. Állandó kiállításukon is csupa jelentős művész szerepel, többségük – az 1897 és 1984 között élt Boldizsár István, az 1910-es születésű Csáki-Maronyák József, az 1913 és 2000 közt élt, Nyugat-Európában ma is a legjelesebb fotóművészek közt számon tartott Müller Miklós – Orosházán látta meg a napvilágot. Kass János egy sikeres orosházi tárlat után ajándékozta a képtárnak Shakespeare és Madách műveihez készített metszeteit.

A közeljövőben pedig újabb figyelemre méltó gyűjteménnyel gyarapodik az orosházi Városi Képtár, a Párizsban Juliette de Bathory néven ünnepelt Báthory Júlia üveggyűjteményével. Az 1901 és 2000 közt élt iparművész, a magyarországi üvegművész-képzés megalapítója, a keramikus Kovács Margit sírig hű barátnője tanulóéveit, valamint alkotói életének legalább a felét Nyugat-Európában töltötte. De sosem feledte, hogy Magyarországról indult. (Állítólag ő egyengette, segítette azoknak a tehetséges magyar szegénylegényeknek, József Attilának, Radnóti Miklósnak a párizsi tanulmányútjait is, akik támogatók nélkül tán sohasem kóstolhattak volna bele a franciák szellemi életébe. Radnóti Miklósné emlékirataiban, sajnos, nem találni utalást Báthory Júlia vendégszeretetére.)

A modern párizsi művészek által befogadott, sőt díjazott Báthory Júlia a háborúba ájult Nyugat-Európából tért haza, s már a felemás béke első óráiban rátalált, hogy idehaza mi a teendője: mindazt átadni a ketrecbe zárt magyar ifjúságnak, amit ő Németországban, Franciaországban a legnagyobbak mellett megtanult.

Orosházának nevelt fia, az ugyancsak üvegművész Szilágyi András ajánlotta fel Báthory Júlia hagyatékát. Ő meg, a város főterére telepített, az alföldi környezetben bizony, elég idegenül ható, versailles-i stílusú parkocska közepén álló üvegkörtefa tervezőjeként került kapcsolatba a várossal, amelynek jelenleg az üveggyára az egyetlen jól működő – de nem muzsikáló üvegkörtefák gyártására berendezkedő – ipari üzeme.

Reménykedjünk, hogy az orosháziak hasonló hőfokú szeretettel fogadják Báthory Júlia messziről érkező hagyatékát, mint a város és a környék szülötteiét, akik közül többel is találkozhattak még a képzőművészet helyi barátai.

2015. június 13.

vissza >>