Gyilkos cápa? Vérengző ember?

Nagyanyáim gyakran mondogatták: nem ad örömöt az azon nyomban teljesülő kívánság. Vagy hatvan évvel ezelőtt kétkedve fogadott bölcsességüket napjainkban még a médiapolitika is igazolja. Egy héttel ezelőtt honlapom mozgóképes rovatában olyan filmtörténeti sorozat után ácsingóztam, amely azokat a szuperprodukciókat futtatná, amelyeknek a forgalmazása az elmúlt fél évszázadban viszontagságosan alakult. És lám, máris itt A cápa! Igaz, nem az M3 tűzi műsorára, s nem is film- és művelődéstörténeti sorozat részeként érkezik. A Paramount június 20-án, 20.00 órai kezdettel vetíti, a TV2 június 22-én, hétfőn, 22.30-tól. Azt ünneplik, hogy Steven Spielberg rendezése harminc éve látható Magyarországon.

A 40 éves cápa-film főszereplői: Robert Show, Roy Schneider és Richard Dreyfuss

Nem tudom, más miként van ezzel, én jól meglennék e kerek évforduló nélkül, amelynek a hátterében, miként az Gál Mihály egy héttel ezelőtt méltatott könyvéből is kiderül, anyagi természetű bonyodalmak lapulnak. Az 1975-ben készült Spielberg-filmet ugyanis, nyugati bemutatója után kis hazánk filmvásárlással megbízott „szakemberei” azon nyomban meg szerették volna vásárolni, s e cél érdekében a korabeli magyarországi viszonyokhoz képest szokatlanul nagy összeget, tízezer dollárt ajánlottak érte. A cápa forgalmazói viszont harminc-ezret kértek. Meglepő, de voltaképpen érthető kitartással, ennek ellenére is, éveken át kuncsorogtak A cápáért honfitársaink. Gyaníthatóan nem is a három Oscar-díjjal kitüntetett, világhírű szörnyfilm izgatta az itthoniakat, hanem az 1916-ban valóban megtörtént eset alapján rendezett mozi-mese társadalomkritikai vonatkozásai: a cápaveszélyt üzleti megfontolásból elbagatellizáló állami hivatalnokok és magánvállalkozók, szállodatulajdonosok, vendéglősök igazán hitelesen megjelenített lelkiismeretlensége. A történet lényege: az államigazgatás és az üzleti élet képviselőinek az embertelensége.

A nagy nyereség reményében Steven Spielberg anti-hősei össze-vissza hazudoznak. Egy-két ember szemtanúk által nem igazolt halála miatt nem lehet a jó előre meghirdetett nagy nyári programot lemondani, hajtogatja a kis sziget polgármestere, s ezzel a legtöbb adófizetője s alkalmazottja egyetért. A helyi orvos parancsszóra meghamisítja az eredeti boncolási jegyzőkönyvet, a messziről jött cápaszakértőt félretolják. A médiát egy hirtelenjében „előállított” nagy hal tetemével verik át: a gyilkos cápát „hatástalanították”, a veszélyt elhárították, kezdődhet a mesés bevételt jelentő, tengerparti vigalom…

Ez a társadalmi kórkép, persze, minden pénzt megért az úgynevezett emberarcú szocializmus tájain. KGST-és barátainknál szinte mindenütt nyomban a premier után játszani kezdték a mozikban A cápát. Magyarországon viszont csak alkudoztak róla. Az idő haladtával egyre kínosabb lett az itthoni késlekedés. Nem is a mozik népe, hanem inkább a szovjet gyarmatbirodalom ideológiai felvigyázói előtt… Kilencévi huzavona után, 1984-ben, nyolc másik filmmel együtt végül 17.500 dollárért kaptuk meg, mi magyarok A cápát, és pontosan harminc évvel ezelőtt játszani kezdték a rendezőjének világhírnevét biztosító művet a magyar mozikban. Emlékeim szerint azonban ez idő tájt már nem A cápa volt a nagy szám mifelénk, hanem – Spielbergnél maradva – a rendező újabb produktumai, melyeknek a híre hozzánk is eljutott. Az E. T., az Indiana Jones és a Végzet temploma… 1985-ben – a rohamléptekkel haladó filmtechnikai fejlődésnek köszönhetően is – A cápa rettenetes fogazata, állkapcsai nem félelmet, hanem mosolyt fakasztottak.

Így vagyunk ezzel napjainkban is, ezért is érzem felesleges fontoskodásnak a Spielberg-film magyarországi forgalmazásának a harmincadik évfordulójára időzített televíziós retrospektíveket. Ami azonban a horrorként hirdetett A cápa társadalomkritikai vonatkozásait illeti, e tekintetben alighanem napjainkra ért be Spielberg munkája mifelénk. Amikor a Paramount és a TV2 által „kötelező tananyagként” előírt filmet végignéztem, nem tehetek róla, folyton folyvást a 2010-es vörös-iszap katasztrófára kellett gondolnom. A történtek elbagatellizálására, a veszélyeztetett emberek – finoman szólva is – hézagos tájékoztatására, a média olykor érthetetlenül óvatos hírszolgáltatására… S nálunk egyetlen egy Spielberg sem jelentkezett, hogy – nem horrort, nem is katasztrófafilmet, hanem a világot felrázó, hiteles és hatásos játékfilmet rendezzen a tragédiáról, amely 2010 októberében az ajkai térségben megesett. (Még jó, hogy a dokumentumfilmes Gulyás János két ízben is a helyszínre ment, és fájdalmas utóhangként megörökítette a történteket! Különben talán a nagyvilág a vörösiszap-katasztrófát is elkenné, el is feledné, akár a többi, ésszel föl alig érhető jelzést világunk sebezhetőségéről.)

A világhírű búvárfotós, Selmeczi Dániel a Cápák a keresőmben című dokumentumfilmben Sásdi Zsolt operatőr társaságában a Bahamáktól a Vörös-tengeren át Costa Ricáig követi a cápák életét, hogy bebizonyítsa, e hatalmas ragadozókat nagyobb veszély fenyegeti, mint az embereket, naponta többszázezret mészárolnak le közülük világszerte az uszonyukért

De van ennek a nálunk éppen mostanában újrapörgetett cápás filmnek más természetű utóhatása is; bűn volna hallgatni róla. Spielberg filmjének a „bíztatására”, melyet a rendező által már nem vállalt Cápa 2. és Cápa 3. csak fölerősített, olyan cápaellenesség vált uralkodóvá szerte a világban, amelyet – a tudósok egybehangzó állítása szerint – a természet nyilvánvaló tényei a legkevésbé sem indokolnak. A cápa című film után divatba jött cápavadászat és cápauszony-kereskedelem következtében a teremtett világban 400 millió éve jelen levő cápák kilencven százalékát kiirtották. A Természetvédelmi Világszövetség jelentése szerint pár éven belül a maradék cápák egyharmada – a pörölycápa, a fehércápa, a kékcápa – teljesen eltűnik a tengerek élővilágából. Ennek a megakadályozása, illetve a megtévesztett emberek felvilágosítása érdekében két magyar fiatalember, Molnár Attila Dávid rendező-producer, valamint Sásdi Zsolt operatőr Cápák a keresőmben címmel olyan ismeretterjesztő filmet készített, amely – a búvár Selmeczi Dániel fantasztikus közreműködésével – a cápáknak is, de a cápauszony--kereskedőknek is az igazi természetét szemlélteti. Aki e filmet végignézi, megbizonyosodhat róla, hogy a cápa korántsem olyan vérengző fenevad, mint az ember, mint például a cápauszony-kereskedőket „alapanyaggal” ellátó cápavadászok. Ha a hazai televíziós társaságoknál ésszerű műsorszerkesztésről beszélhetnénk, minden magyar néző számára lehetővé válhatna, hogy – valahol a Spielberg féle cápás játékfilm közelében – megismerjék a cápákkal barátkozó Selmeczi Dánielt is. Csak így lenne teljes a kép, amely 2015-ben a teremtés cápás szögletéről kialakítható.

2015. június 16.

vissza >>