Akiknek a fájdalom a barátjuk

A balkáni térség legfontosabb filmes eseményére, az augusztus 14. és 22. között zajló, 21. Szarajevói filmfesztiválra is meghívták a magyarországi HBO megbízásából Nagy Dénes által rendezett dokumentumfilmet, a Sebet, amely a depresszió és a személyiségzavar leküzdésére használt, „személyes gyógymódról” szól. A „falcolásról” – három huszonéves nő őszinte vallomása alapján. A lelki fájdalmaikon önsebzéssel túljutó asszonyok a rendező kíméletes érdeklődésére sebeik gyermekkori eredőiről is vallanak.

A Pavlovskaja Natasha kamerái előtt mesterkéletlenül megszólaló Mariann, Alexa és Petra nem ismeri egymást, élettörténetükben azonban számos rokon vonás található

Nagy Dénesről, a Seb című HBO produkció rendezőjéről immár széles körben tudható, hogy filmesként olyan kiszolgáltatott emberek sorsát követi, akikkel más nemigen foglalkozik, akikkel magánemberként is együtt érez, akikért izgul, hogy sorsuk kedvezően alakuljon. Legelső, 7 perces kísérleti filmjének, a 2004-ben forgatott 2003 Novembernek egy kétségek és remények közt vergődő fiatal lány internetes naplója „adta” az alapanyagát. Két évvel később forgatott kisjátékfilmjének egy 17 éves fiú, Alex, akit embercsempészek utaztatnak Keletről Nyugatra, s aki a budapesti kényszermegállónál megszökik, hogy hosszú idő óta nem látott testvérbátyját a magyar főváros rengetegében megkeresse. Az Együtt című, 20 perces munkáját a 2007-es hazai filmszemlén a mostanában világszerte óriási elismeréssel emlegetett Nemes Jeles László Türelem című produkciójával egyszerre jutalmazták. A Tar Sándor elbeszélése alapján készült, szeretetre vágyó Daniról szóló Lágy eső Cannes-ba is eljutott. A 2009-es Riportnak hazai börtöneink egyike a színtere. A Másik Magyarországé Mezőszemere, Bukta Imre festőművész segítségével ott mérte fel az ifjú rendező, hogy „hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni”. (Volt idő, amikor köztévéinkben elég gyakran megjelent Nagy Dénesnek a felemás modernizációról, hagyományos kultúránk megszűnéséről készített, mozgóképes látlelete.)

Legújabb filmjének a témájához – amint azt a kevés magyarázó szöveggel és még annál is kevesebb hanganyaggal, zenei kiegészítéssel dolgozó Seb első perceiben közli is nézőivel a rendező – egyik barátjának a megfékezhetetlen belső fájdalma vezette el. A depresszió, a személyiségzavar leküzdésére szolgáló „falcolás”, amikor lelki kínjainak enyhítésére a fizikai fájdalmat hívja segítségül a gyötrődő: maradandó hegeket – tanújeleket – hagyó vágásokat ejt önmagán.

A határtalan gyengédséggel és megértéssel készített film révén három, nagyjából azonos korú nőt ismerhetni meg, akik, noha mit sem tudnak egymásról, valamiképpen mégis rokonok. Kétségbeejtő magányuk és kiszolgáltatottságuk elől való menekülési módszerük ugyanis még a vérségi atyafiságnál is szorosabb kötelékbe vonja őket. Petra, aki legelső vágási történetét beszéli el Nagy Dénes társának-operatőrének, Pavlovskaja Natashának a kamerája előtt, levegőt sem kapott a konfliktus közben, amelyet testvére s barátja társaságában élt át. Hogy a fojtogató kíntól szabadulhasson, mint meséli, ösztönből, indulatból, anélkül, hogy előre eltervezte, vagy mástól, máshol látta volna, sebeket ejtett a karján, és azon nyomban levegőhöz jutott.

A 28 éves Alexa, kinek csak az árnyképe látható Nagy Dénes filmjében, múlt időben számol be a „falcolásairól”. Mint meséli, olyan családban nőtt fel, ahol „kifejezetten szeretik, ha fizikálisan bántalmazhatják a másikat”. Anyja a napot is átkozza, amelyen a világra hozta, s ezt lányának a születésnapján hangoztatni is szokta. Alexa számára mindenegyes vágás megkönnyebbülés (volt), „megtisztultam, jobb lettem” utána, mondogatja.

Mariann a vágást a törődéssel azonosítja, a fájdalmat pedig a legjobb barátjának tartja. Nem kívánt gyermekként jött ő is a világra, gyermekkori szenvedéseit – amikor az apja az eszméletlenségig verte, tisztes jólétben tartott testvérei mellett gyakran kellett éheznie – szinte szégyenlősen sorolja. Petra legelső kisgyermekkori élménye: apja az őt fürdető édesanyját fojtogatja…

A Seb című dokumentumfilmben nincsenek szakvélemények. Kimutatások sincsenek arról, hogy hány falcolót tart számon a pszichiátriai szakirodalom, vagy, hogy miként lehet, lehet-e egyáltalán kezelni-gyógyítani őket. Nem tudom, más hogy van ezzel, nekem ezen szokásos kellékek közül egyik sem hiányzik. A bajról, amely karnyújtásnyira van tőlünk, a jelenségről, amelyről elsőként egy idegenek által életre hívott magyar dokumentumfilm tudósít bennünket, éppen elég annyit tudni, amennyit Nagy Dénes műve közread. Lelkiismeret-furdalásom így is határtalan: miközben én apró-cseprő gondjaim miatt siránkozom, nem is egy felebarátom fájdalomkeltéssel próbál szabadulni lelki gyötrelmeitől. Őszintén remélem, velem együtt a Seb valamennyi nézője eljut idáig. És nem is „csak” a 21. Szarajevói filmfesztiválon, de idehaza is, televíziókészüléke előtt ücsörögve.

2015. július 21.

vissza >>