In memoriam Trogmayer Ottó

Egy véletlenül végighallgatott László Gyula-előadás után kötött ki a régészetnél az a komáromi diák, aki mindenáron színész szeretett volna lenni. 28 évesen új bronzkori kultúrát fedezett fel és írt le, a korai neolitikum – a Körös-kultúra – kutatásában hamarosan nemzetközi hírűvé vált. Egész aktív életét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban töltötte, publikációi a teljes Békés és Csongrád megyét felölelték. 1970-ben nem várt ásatási megbízást kapott, munkájának köszönhetően hat év alatt annyi emlék került elő e helyen, amely köré a környék leglátogatottabb múzeumi látványosságát, az ópusztaszeri történelmi emlékparkot lehetett felépíteni. Az 1934 és 2015 közt élt Trogmayer Ottóra az 1997. június 28-án, a Magyar Nemzetben Magyar Örökség díjának átvétele alkalmából megjelent beszélgetéssel emlékezzünk!

1970-től Trogmayer Ottó irányította az ópusztaszeri ásatásokat, az ő vezetésével valósult meg az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark

Az egykori klottgatyás kisfiú, ilyen előkelő társaságban! – ezzel a fölkiáltással nyugtázta Trogmayer Ottó régész, muzeológus, a szegedi múzeum igazgatója, az ópusztaszeri emlékpark létrehozója a Magyar Örökség díjat, amelyet munkatársaival együtt, állampolgári javaslatok alapján ítélt oda neki június 23-án a Magyar Örökség kitüntetésről döntő bizottság. A riporternek nem önmagáról beszél, hanem arról az emberről, akinek az emlékpark a nagy álma volt, Erdei Ferencről. Huszonhét évvel ezelőtt ő mondta ki elsőként, hogy az egykori kukoricaföldek helyén nemzeti, történelmi emlékparkot kelleni létesíteni. Erdei Ferencről Trogmayer Ottón kívül ma már szinte senki sem beszél. Főleg nem elismerően. A kitüntetett muzeológus azonban melléáll ma is: „Az én szememben óriási ő, a magyar agrártudomány, a vidéki Magyarország egyik legnagyobb tudója. 1970 tavaszán országos emlékbizottságot hívott össze, hogy történelmünk két nagy sorsfordulójának, a honfoglalásnak, majd pedig a földosztásnak méltó emléket állítsunk. Nekem pedig személy szerint ezt mondta: ássa ki a honfoglalást! Arra gondolt, ha valóban történt valami e vidéken, úgy, ahogyan Anonymus meséli, annak nyomának kell lenni. Ha pedig semmit nem találunk, ne áltassuk az embereket, mondjuk ki: Pusztaszernek nincs sok köze honfoglaló őseinkhez”.

És 1970 óta folyamatosan dolgozik Trogmayer Ottó és csapata Pusztaszeren. Állami költségvetést soha nem kaptak, munkájukat a megye támogatta. Amikor az ötvenkét hektáros kukoricaföldön fokozatosan „fölépült” az emlékpark, többen támadták őket, mint ahányan dicsérték. Hatvanezer fát ültettek, természetrajzi kiállításokat szerveztek, ökumenikus kápolnát emeltek, és idehozták a végső pusztulástól megmentett Feszty-körképet. A régi csapatból, akik az 1970-ben elkezdett munkát segítették, kevesen vannak ma már életben. De mindig jöttek fiatalok, akiket Trogmayer Ottó meg tudott győzni, nem nacionalizmus az, ha múltunkra méltóképpen emlékezünk. Eddig ötmillió látogatója volt az Erdei Ferenc megálmodta, Trogmayer Ottó megvalósította emlékparknak. Ma közhasznú társaság működteti, s bővíti. Mert az emlékpark korántsem befejezett, zárt egész. A szabadtéri néprajzi múzeumba késő barokk stílusban kápolnát építenek, az ötvenes években lerombolt Pallavicini imádságos hely hasonmását. A botjára támaszkodó, friss kitüntetett másik nagy álmáról is beszél: a magyar szellemi pantheonról, amely a központi épületben kapna helyet. Azok kerülnének e pantheonba, akik mindennap használatos találmányokat adtak a világnak: Irinyi József, a gyufa feltalálója, Galamb József, a Ford féle csodaautó megalkotója, Csonka János, a karburátorporlasztó megtervezője, Asbóth Oszkár, a helikopter feltalálója, Gábor Dénes, aki a hologramot kitalálta, Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálója… És még ki mindenki más!

Mi reálisabb képet adunk a honfoglalás koráról meg a későbbi századokról, mint eleink – mondja Trogmayer Ottó a jövőből a múltba visszakanyarodva. – Mi azt szemléltetjük, hogy honfoglaló őseink mindenhez értettek, volt termőföldjük, szőlőjük, terelgették nyájaikat, egyszóval mindent tudtak, kivéve egyet: adót fizetni. És ugyanúgy éltek itt is eleink, mint az ország bármely más részén. Portáikat árkokkal, sövényekkel kerítették körül, voltak teheneik, lovaik, tyúkjaik… A gondolattal, hogy mi történt itt azon a 34 napon, míg Árpád és vezérei „elrendezték” az ország dolgait, csak játszani lehet. Az azonban bizonyos, hogy aki végigjárja az ópusztaszeri emlékparkot megtekinti mind valahány látnivalóját, megérzi és elmondhatja: itthon vagyok e hazában”.

2015. július 25.

vissza >>