„Az általános fejetlenség napjaiban…”

A magyar közéletnek azt a jelentős közíróját gyászolta 1940-ben, a Nyugatban Schöpflin Aladár, aki „mély hatást tudott tenni a közgondolkodásra és fontos tényezőjévé vált… a közéletnek”. Azt a férfiút búcsúztatta, akinek a halálával „csökkent közírásunk színvonala szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt”…

Akinek ”sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon a szélső jelszavak árjával, koncepciója magasabb, szelleme válogatósabb volt, semhogy meg tudta volna fertőzni a szabadjára engedett demagógia…

Pártoktól független maradt.

az a politikai irány, amelynek elkötelezte magát, az események sodrában egyre jobban háttérbe szorult, de, hogy a lelkekből nem szorult ki végképp, azt bizonyítja, hogy Pethő írásainak megmaradt a nagy hatása”…

A mai napig megmaradt.

Az általános fejetlenség napjaiban” A magyar társadalomhoz címen, az általa alapított napilap első oldalán közreadott írásában voltaképpen mindent megfogalmazott, ami egy független magyar hírlaptól elvárható.

Meg is követelhető:

…„történelmi parancs sorsküldötte szolgái vagyunk… nem azért szólalunk meg, hogy írásunkkal vagy hallgatásunkkal elhazudjuk a magyarság sorskérdéseit…

semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében”…

Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben oly erő az, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk”…

A lapalapító nevét évtizedeken át nem hogy leírni, de még kiejteni sem igen lehetett a Magyar Nemzet háza táján. Feltűntetni a címlapon, a Bodoni antiquával szedett címbetűk alatt csak a lap ötvenedik születésnapjától, 1988. augusztus 25-től kezdve szabadott. Ám azt semmilyen hatalom, szerkesztői önkény nem tudta megakadályozni, hogy a szófogadatlanok Pethő Sándort tekintsék hírlapírói s szerkesztői példaképüknek. Szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főszerkesztők jöttek, pártkatonák mentek, ejtőernyősök landoltak közöttük, „önlelkiismeretük” parancsára Pethő Sándor értékrendje szerint igyekeztek dolgozni a Magyar Nemzet függetlenségükre mindennél jobban ügyelő munkatársai. Minden időben tudták, hogy mire kötelezi őket a Bodoni antiqua meg a lap történelmi szerepe.

A bilincsbe vert beszéd mesterei akartak lenni.

A teljes körű nemzeti függetlenség védelmezői.

Mint Pethő Sándor.

Hogy felsőbb utasításra végrehajtott névváltoztatással visszahozható volna a nyomtatott sajtónak az az öröksége, az a küldetése, és hatása, melyet évtizedeken át közéletünkben a Magyar Nemzet képviselt, ezt, bizony, ép ésszel és sajtótörténeti ismeretekkel felvértezett ember fel nem tételezheti. A lapalapító példaértékű szellemisége, műveltsége és írástudása híján aligha tudják majd az olvasók – az előfizetők! – felismerni a pogányul átkeresztelt közlönyben a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzetet!

Kár a gőzért keresztapák!

kövesse a honlapot a Facebookon is:

2019. március 23.

„A gyógyítás – különleges szeretetszolgálat”
A Bethesda Gyermekkórház Magyar Örökség díja

Március 23-án, szombaton délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9) adták át – ez évben első alkalommal – a polgárok szavazatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Pásztor Béla veresegyházi polgármester, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekmentő tevékenysége, Ilia Mihály irodalomtörténész, Németh Antal színházművészeti munkássága, M. Katanics Mária zenepedagógus és az általa alapított Szilágyi Erzsébet női kar, valamint a Bethesda Gyermekkórház.

tovább >>

2019. március 19.

Dunavirág a Duna fölött

A tiszavirágról – talán – már mindenki hallott. (Nem is olyan régen a boldogtalan szerelmesek e rövid életű kérészfajra hivatkozva szokták bánatukat világgá dalolni: „Temető a Tisza, mikor kivirágzik/…ha a két szemem könnytengerben ázik,/ Úgy vágyom a Tiszát, mikor kivirágzik”.) A dunavirágról azonban csak hat-hét éve olvashatni, hallani. Amióta – negyven év után – ismét tömegesen jelenik meg tisztuló folyóink fölött. A hivatalosan Ephoron virgo néven számon tartott rovar látványos magyarországi megjelenéséről természetfilmeseink és tudósaink A dunavirág mentőakció címmel olyan ismeretterjesztő filmet állítottak össze, amely nem „csak” a dunavirágot mutatja be (méghozzá varázslatosan), de azt is igyekszik nézőivel elfogadtatni, hogy természeti örökségünk védelme – mindnyájunk közös ügye. Hogy rajtunk múlik, kis- és nagy embereken az is, miként alakul folyóink sorsa; meg tudjuk-e menteni vizes élőhelyeinket, erdeinket, ligeteinket. Vagy hagyjuk, hogy nagy étvágyú ügyeskedők parkoló pályája legyen, ami szép hazánk természeti kincseiből még megmaradt?

tovább >>

2019. március 12.

„A politikában a becsület nagyon meghatározhatatlan valami”

Az ezeregyszer ismételt Hídember helyett egy 1977-ben, Pécsi Ildikó által rendezett tévéfilm lesz ebben az esztendőben az M3 március 15-i ünnepi műsora. Kossuth vagy Széchenyi? – ezt firtatja hetvenöt percen át az a romantikus kitaláció, amelyben Széchenyi Istvánt Bregyán Péter, hitvesét Varga Mária, Kossuthot Mihályi Győző, Deákot Horváth István, Wesselényi Miklóst Kovács Titusz személyesíti meg. Amikor e talányos produkció világra jötte közhírré tétetett, azt találgatták az emberek, vajon ki állhat az az idő tájt országszerte népszerű, szép színésznő forgatókönyvírói, rendezői vállalkozása mögött. Napjainkban azt latolgatják, többen is, mi a gond Bereményi Gézával, hogy az ő Széchenyi-filmjét Pécsi Ildikóéval cserélik le. Vannak, akik erre A túlélő dala című Bereményi vers két sorát idézik válaszul: „…mielőtt elmentél, az igazság veszély volt,/ Mára már észrevétlen kicsike szégyenfolt!”

tovább >>

2019. március 5.

„Ha az emberek lopkodnak is, nem érdemlik meg, hogy nyerjenek”

A méltán világhírű filmrendezőre, Milos Formanra nem amerikás szuperprodukcióival, nem is több Oscarral jutalmazott munkáival (Száll a kakukk fészkére, Hair, Amadeus, Ragtime…) emlékezik március első hetében a Duna Televízió. Hanem a szülőföldjén, az általunk is oly’ igen jól ismert Közép-Európában forgatott, Tűz van, babám! című vígjátékával, valamint a gyermekkorát, pályakezdését, majd pályaívét is megidéző dokumentumfilm-sorozatával, amelynek címe Forman életfilozófiáját is kifejezi: Amibe nem halsz bele… (az megerősít!)

tovább >>

2019. február 26.

Szürke Bagoly

Nem urai vagyunk a Földnek. A gyermekei! – európai előadókörútja alkalmával, de máshol is ezt hirdette Szürke Bagoly, az 1888 és 1938 között valóban élt rézbőrű (ál)indián, akinek Richard Attenborough által játékfilmesített élettörténete március 2-án, szombaton 20.30-tól lesz látható a Duna Televízióban. Az eredetileg Archibald Stansfeld Belaney néven anyakönyvezett, különös férfiú természetvédőként akkor vált híressé, amikor az emberiség éppen kezdte megtanulni, hogy „vannak olyan dolgok, amik nem eladók”. És éppen akkor készült a sokadalom e nagy igazságot elfeledni, amikor talán minden halandóból természetvédőt kellett volna faragni. (Elsőként a politikusokból, hogy elegendő pénzt adjanak a brutálisan kifosztott élővilág védelmére.) A természettudós ismeretterjesztő David Attenborough 76 éves testvérbátyja, Richard még időben érkezett: 1999-ben forgatott játékfilmje szívhez szólóan mutatja be azt a világot, amelynek megőrzése mindnyájunk életprogramja lehetne.

tovább >>