2017. december 8.

La Fontaine összes (időszerű) meséje

A karácsonyi könyvpiac – tán – legszebb „portékája” La Fontaine összes meséinek a nemzeti könyvtár gyűjteményében található, 1926-ban Vikár Béla szorgalmazására megjelent könyv hasonmáskiadása. Az aranyozott La Fontaine összest az Országos Széchényi Könyvtár nagy ígéretének is kell tekintenünk, a legnagyobb magyar édesapja, Széchényi Ferenc által alapított intézmény kiadói műhelye ugyanis ezzel a könyvvel olyan fakszimile sorozatot indít útjára, amely ma már kevéssé hozzáférhető klasszikusokat, sikerszerzőket vagy ritka kiadványokat ad a XXI. századi olvasók kezébe.

tovább >>

2017. december 3.

„Mit mond ez az én szívemnek?”

Ez ám a karácsonyi ajándék: magyarul is kapható a katolikus egyház ifjúsági Bibliája! Az Osztrák Püspöki Konferencia 2015-ös kiadványa alapján, a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent, szép kötet előszavát Ferenc pápa írta. A szentírási szövegeket – amelyek a Szent István Társulat által 2015-ben imprimált Bibliából vétettek – hatalmas jegyzet- és szemléltetőanyag kíséri. A lapszéli jegyzetek a XXI. századi halandót megérintő szövegek – irodalmi idézetek, elmés mondások, körlevelek, nyilatkozatok, intelmek részletei – az ó- és újszövetségi történetek örökérvényű igazságait fogadtatják el a mai magyar olvasókkal. Korhatár nélkül, kilenc évestől kilencvenkilenc évesig. Aligha téved az, aki e kiadvány jelentőségét a nemzeti nyelvű bibliafordításokéhoz méri.

tovább >>

2017. november 25.

25 éves a Duna Televízió

Huszonöt évvel ezelőtt, 1992 karácsonyán jelentkezett először a Duna Televízió. Viszontagságosan gyönyörű történetét a Volt egyszer egy kék Duna című új kiadvány idézi meg. Negyvennégy szerző visszaemlékezése, vallomása, tanulmánya – A-tól W-ig. A Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával a Nap Kiadó gondozásában megjelent kötetet, amelynek „nyitánya” II. János Pál pápának az új magyar műholdas adót köszöntő üzenete, november 27-én, hétfőn 18.00 órakor Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében a szerkesztő, Csáky Zoltán – a szerzőkkel közösen – mutatja be.

tovább >>

2017. szeptember 8.

„Akárhogy nézem: ragyogása van”

Nyolcvanöt költő, százötven vers – a kortárs magyar költészet édenkertjébe jut, aki a Szívlapát című antológiát lapozgatja. A Tilos az Á Könyvek kiadványa a fiatal olvasókhoz szeretett volna utat találni, de az idősebbeket is szíven találja. Szerelmes verseivel is, történelmi s közéleti témájú költeményeivel okvetlenül. Az élet nagy kérdései ugyanis a mostanában írt versekben is hasonlóképpen jelennek meg, mint ötven, száz, százötven évvel ezelőtt. A szólásmód itt-ott ugyan változott, ám az igazmondás indulata, a dacosan szenvedélyes hazaszeretet kinyilvánításának szándéka nemigen. Nem csak Erdős Virág Márciusi kesergőjéből hallatszik ki a felszólítás: „sehonnai bitang ember ki most ha kell szólni nem mer”.

tovább >>

2017. június 24.

Beke József Magyar Örökség díja

Ma, június 24-én, szombaton délelőtt 11 órakor Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében (Széchenyi István tér 9. I. emelet) ebben az esztendőben a második alkalommal adják át a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: Orosz Ildikó és az általa alapított Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a II. Rákóczi Ferencről elnevezett kárpátaljai magyar főiskola; a 90 éves balatoni limnológiai intézet; a Dévény-módszer; Fa Nándor, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete, Szekeres Erzsébet textilművész, valamint a kecskeméti nyugdíjas középiskolai tanár, Beke József Arany-szótára, melyben a szerző a 200 éve született Arany János költői nyelvének szókészletét adta közre.

tovább >>

2017. június 9.

Mese, mese, ismeret

Ámbár „hivatalosan” senki nem beszél róla, a 16. Gyermekkönyvnapok címen futó „járulékos” rendezvény a 88. Ünnepi könyvhét igazán örömteli eseménye. A Móra, a Pagony, a Napraforgó, a Könyvmolyképző, a Holnap Kiadó – valamint a lelkes szerzők és illusztrátorok – jóvoltából számos új mesekönyvet és hasznos ismeretterjesztő kiadványt talál a könyv-heti kirakodóvásárban a bölcsis, az óvodás, a kisiskolás, de a nagy gyerek is, ha a felnőttek árnyékából kikandikálva, a hatalmas és színes kínálatot megpillantja. A locsei.net szerzője Budapesten, még az ünnepi megnyitó előtt, a nagy készülődés óráiban kilenc, öt és kétéves unokájához igazodva mérte föl a terepet. No, persze, második gyermekkorát élve, saját használatra is „bespájzolt”, és a Nyugat-Európában élő „pótunokákról” sem felejtkezett meg.

tovább >>

2017. június 4.

Vasfüggönyösök, szembenállók

Máskor is megesett, eztán is megtörténhet, hogy pünkösd ünnepe – a keresztények egyházának a születésnapja – meg a magyarok könyvünnepe gyors egymásutánban követi egymást. 2017-ben nem „csak” a kalendárium sorolja egymás közelébe az egyházi és a világi eseményeket, hanem egy kecses kis kiadvány is, a Széchenyi-díjas művészettörténész, Dávid Katalin emlékiratainak Vasfüggönyös kereszténység címen önálló kötetben közreadott egyik fejezete is. Egyik is, másik is a kegyelem áradását juttatja az ember eszébe.

tovább >>

2017. március 12.

Pergőtűzben

Pergőtűzbe került a színházi élet misszionáriusa, Jordán Tamás. Az általa megálmodott és meg is valósított, majd sikeresen működtetett szombathelyi színház éléről próbálják eltávolítani, miközben a város színházbarát közönsége, de a teátristák apraja, nagyja is a maradását kéri, követeli. Ki vadul, ki szelíden. A visszatetsző akciót kiváltó okokat azonban szinte azonos svunggal próbálják kideríteni az indulatosak és a galamblelkűek egyaránt. Hasonló műveletek rutinos túlélőjeként, nékik szeretnék segíteni, amikor két dátumra hívom fel a figyelmüket. 2016. december 5-re és december 15-re.

tovább >>

2017. február 2.

Vacskamati sirató –
kerek erdő köszöntő

Vacskamatit, Lázár Ervin mesehősét rengeteg ember ismeri. Eredetijét, az író Vathy Zsuzsát is sokan ismerik, olvassák, szeretik. Napjainkban sokan siratják is, mert 2017. január 7-én véglegesen a Négyszögletű Kerek Erdőbe költözött. Páran azonban éppen emiatt irigykednek rá. Főleg azok, akik pontosan tudják, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő az a hely, ahová a S(s)zomorúság elől el lehet menekülni. Az 1940-ben Pápán született Vathy Zsuzsát február másodikán, csütörtökön délután 14.30-kor kísérik utolsó útjára a római katolikus egyház szertartása szerint Budapesten, a Farkasréti temetőben.

tovább >>

2017. január 22.

Amrita – Amrita (És nem India Frida Kahlója)

Huszonnyolc éve változó hőfokon ünnepeljük január 22-ét, a Himnusz születésnapját a Magyar Kultúra Napjaként. Ebben az esztendőben az hűti le magasztos kedvünket, hogy a magyar kultúra ékkövének tartott könyvkiadás és könyvkereskedelem végveszélyéről nyilatkoznak a szakemberek. Végzetes csapást mérhet a könyvpiacra, ha bedől az Alexandra birodalma – televíziós kamerák kereszttűzében ezt ismételgeti a Kossuth Kiadó vezetőjeként és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének az elnökeként is jól ismert Kocsis András. Még az olyan nagy múltú kiadók is válságos helyzetbe kerülhetnek, mint amilyen az Európa – ezt állítja. A példaként emlegetett könyvkiadó új kötetével, egy bizonyos Alfredo De Braganza által jegyzett Amritával a kezemben azonban nem is az általános összeomlástól féltem a valóban tiszteletre méltó múltra visszatekintő Európa Könyvkiadót, hanem jelenkori igénytelenségétől.

tovább >>

2017. január 14.

Dalárdák, gazdakörök,
színjátszó- és sportkörök…

Hírműsoraink láttán, hallatán Estók János Élet falun és városon című, ismeretterjesztő képeskönyvével vigasztalódom. Miért éppen ezzel a kiadvánnyal? – kérdezheti erre a Kedves Olvasó. Mert kiolvashatom belőle, miként boldogultak – szórakoztak, tanultak, barátkoztak, szövetkeztek – a 19-20. századi nagy változások idején a modernizációnak, azaz az európai léptékű polgárosodásnak alávetett elődeink. Kedvük szerint létrehozott, fenntartott és irányított civil egyesülésekkel! Százegynéhány esztendővel ezelőtt Magyarország lakosságának az egyharmada tartozott valamilyen vallási, gazdasági, kulturális vagy sportegyesülethez, az arisztokratáktól a kétkezi munkásokig. Kis- és nagyvárosok lakói csakúgy, mint a tanyák, falvak népe. A sikeres pénzemberek, ipari mágnások, történelmi jelentőségű, nagy családok fiai kaszinókban múlatták az időt, az egyszerű emberek munkásotthonokban, olvasókörökben, kórusokban, sportszövetségekben építgették közösségi életüket, formálták jobbik énjüket.

tovább >>

2016. december 2.

A forradalom árvái –
a hidegháború túszai

Az 1956-os forradalom árváiról nemigen szoktunk beszélni. Azokra a felnőtt kísérő nélkül ezerszám Nyugatra menekülő kiskorúakra legfeljebb néhány bekezdés erejéig hivatkozik a történelemtudomány, akiknek a sorsát vakmerő döntéseik – kényszerhelyzeteik? – élethosszig tartó kalodákba zárták. Nóvé Béla Patria Nostra című könyvében, amelynek a megjelenését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság és a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta, arról a több száz tizenéves fiúról olvashatunk, akik ’56 őszén lelkesen vettek részt az utcai harcokban; majd – mert a forradalom eltiprása után is tartozni akartak valahová – a Francia Idegenlégió szolgálatába álltak.

tovább >>

2016. november 25.

Megtalált képek,
fényképekkel igazolt győzelem

A tizenhat esztendős gimnazista, Lébényi Zoltán, amikor 1956 őszén a mosonmagyaróvári középiskolából a kollégistákat hazaküldték, szüleinek az osztrák határtól hét kilométerre levő házába gyalogosan igyekezett visszatérni. A mosonszolnoki elágazás előtt, az út menti fűben kis szürke csomagot vett észre. Leguggolt mellé, mintha a cipőfűzőjével bajlódna, majd gyorsan a táskájába rejtette. Épp’ időben, az útelágazásnál katonák állították meg. Igazoltatták, aztán tovább is engedték Levél község irányába, hol okmányainak tanúsága szerint is az otthona volt. Hazaérve az első dolga volt a kis csomagot kibontani: két tábla Suchard csokoládét és két filmtekercset talált benne. Kezdő fotósként az utóbbiakkal is tudott mit kezdeni. Édesapjának lelkesen újságolta is, második világháborús fényképfelvételeket talált a hazafelé vezető úton.

tovább >>

2016. október 30.

Gérecz Attila lírai kordokumentumai

Hatvan évvel ezelőtt a váci börtönből rabtársaival együtt kitörő nagybátyámtól hallottam először Gérecz Attiláról. Meg a füveskertiekről; azokról a koholt vádak alapján szabadságuktól megfosztott ifjakról, akik a börtönudvar satnya zöldjére telepedve műfordítói s költői gyakorlatokkal múlatták fogságuk keserves óráit. Mi tagadás, a rabköltők lírájánál ezerszer inkább foglalkoztatott Gérecz Attilának az áradó Duna oltalmában véghezvitt szökése, ehhez hasonló merész tettről akkor még nem is olvastam. Szerettem volna a hőst azon nyomban megismerni.

tovább >>

2016. március 11.

A szabaduló művész gyűjteménye

Képzeljük el, mit jelentett volna kortársainak, ha a VI. és a VII. század fordulóján – feltehetően 588 és 660 közt – élt aranyműves, a hit tisztaságának és az egyház egységének védelmezője, Eligius nem „csak” híveket, de tárgyakat is gyűjtött volna. Tisztelője s hű követője, alakjának gyakori s ihletett megörökítője, Kótai József ötvösművész a „kicsinyes semmiségek világából való szabadulás” lehetőségeként, vagy ötven évvel ezelőtt – szeretett barátainak és példaképeinek a bíztatására – keleti szőnyegeket kezdett gyűjteni; 156 tételes gyűjteményét most saját kiadású könyvében mutatja be. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy nagy jövőt sejtsünk a Co-Libri Reklámgrafika által gondozott, páratlanul szép és meghökkentően gazdag ismerettárral rendelkező kötet előtt. Budapesti bemutatóját – amely április 1-jén délután hat órakor lesz a Falk Miksa út 24. szám alatti Biksady Galériában, – hamburgi jó híre is megelőzte.

tovább >>

2016. január 17.

„Egész biztos hasznunkra válik a lemondás a jólétről…”
Horthy Miklósné naplója

Szeretett menyének, gróf Edelsheim-Gyulai Ilonának a hagyatékából, „rokkant élete egyedüli értelmének” tekintett unokája, Horthy István Sharif dél-angliai garázsából került elő az a három vékony füzet, amelybe közel négyszáz napon át Horthy Miklósné, született Purgly Magdolna (1881-1959) a Bajorországban, a Harmadik Birodalom foglyaként, majd a szövetségesek őrizeteseként megélt eseményeket rögzítette. A Libri Kiadó gondozásában megjelent könyv, amely e naplójegyzeteket változatlan formában és eddig még sehol nem publikált, gazdag képanyag kíséretében közli, történészi előtanulmány és utószó formájában mentegetőzik, amiért a magyar történelem ezen illusztris mellékszereplőjének a naplójegyzeteit nyilvánosságra hozza. Az előítéletektől mentes, józan elméjű olvasó azonban meggyőződhet róla: minden magyarázkodás felesleges, Horthy Miklósné írása a mások gondját átérző, fegyelmezett asszonyok napjainkban oly igen nélkülözött erkölcsi példáját adja.

tovább >>

2015. március 18.

Igazságszolgáltatás

Befogadóképessége végtelen, közölnivalója rengeteg, és ehhez való tehetsége kimeríthetetlen – 1956 szeptemberében ezt írta naplójába Pallavicini-Andrássy Borbála, amikor unokatestvérét, a börtönéből szabadult festőművészt, Batthyány Gyulát Polgárdiban, egykori inasa otthonában meglátogatta. Voltaképpen e szavakkal summázható az a kiállítás is, amely a műgyűjtő Kieselbach Tamásnak és segítőtársainak köszönhetően, április végéig a Kieselbach Galériában, azt követően pedig Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban Batthyány Gyula életművét eddig még soha nem látott teljességben mutatja be. Az igazságszolgáltatás jelszavával.

tovább >>

2015. február 22.

Fényirdák, fotográfiák, régi pápai történetek

A 800 éves várost, Pápát ki-ki úgy köszöntötte 2014-ben, ahogyan jónak látta. Ürmös Lóránt, a város szülötte, a Pápáról készült képeslapok szakértője, az Üdvözlet Pápáról! Képeslapok Pápáról 1824-1897 című kiadvány szerzője, ezúttal – a Jókai Mór Városi Könyvtár támogatásával, a Jókai füzetek című helytörténeti sorozat 75. kiadványában – olyan vállalkozókról tudósítja az olvasót, akik 1864 és 1935 között abból éltek, hogy a város népét, nagyhírű tanárokat, szorgalmas hivatalnokokat, köztiszteletben álló mesterembereket, fess huszárokat, kedves ifjú s idős hölgyeket és riadt kisgyermekeket örökítettek meg.

tovább >>

2015. január 10.

Az I. világháború hétköznapi (emlék) képei 1.

Azt már mindenki tudja róla, iskolában is tanítják, hogy az egész világot megrázta, jóvátehetetlenül át is alakította. De, hogy a hétköznapjai milyenek lehettek, a lövészárkokban és a hátországokban, a hadifogolytáborokban és a sebesülteket szállító vasúti szerelvényeken, elképzelni is lehetetlen. Az I. világháború kirobbanásának századik évfordulóján azonban olyan kiadványok is megjelentek a komoly tanulmányok árnyékában, amelyek az 1914 és 18-20 közötti esztendők mindennapi életét hitelt érdemlően mutatják be.

tovább >>

2014. december 19.

„Minden a polgári erényen nyugszik”
Széchenyi István 260 levele

Az első levelet, amely a Széchenyi István válogatott levelei című friss kiadványban olvasható, a tizenhét esztendős gyerekember az édesapjának írta, mielőtt útnak indult, hogy a Napóleon elleni háborúban részt vegyen. Tettekkel szeretné kimutatni, hogy milyen hálás a szülői házban élvezett jótéteményekért – német nyelven így fogalmazott. Az utolsót a döblingi szanatórium hatvankilenc éves lakója írta, szintén németül, egy nappal a híres gyógyintézetet, valamint a nemes gróffal kapcsolatban állók szállását feldúló házkutatás után, a rendőrminiszternek: „mélyen lesújt, hogy engem… lázítónak lehessen tartani, vagy olyasvalakinek, aki bűnös szándékokat mozdít elő”. Miként ezek az írásai, a többi – számszerűen: 258 – episztola is azt tanúsítja, hogy a levélíró kora ifjúságától élete utolsó órájáig elválaszthatatlan volt a hazafitól. Akkor is, ha politikai törekvéseit, gazdasági és kulturális elgondolásait részletezte, s akkor is, ha magánemberként rótta sorait.

tovább >>

2014. november 30.

Boszorkányok pedig nincsenek
A költő, a festő meg a szeretni valóan bonyolult XX. század

Boszorkányok pedig nincsenek – szoktuk volt mondogatni, Könyves Kálmán után szabadon. A törvénykönyvben rögzített bölcs mondás folytatását azonban szívesen feledjük: „mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen róluk”. Németh Ványi Klári pár nappal ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában bemutatott könyvével a kezemben (Anarcsi boszorkányok – A javasasszonyok igaz története a Nyírségből), kénytelen vagyok mégis a nagy király rendelkezését figyelmen kívül hagyni, s egyik-másik boszorkányként számon tartott asszonyszemély emlékét felidézni. Ahogyan az ifjú írónő-újságírónő is teszi, a nagymamájától örökölt babonás Nyírséget időben és térben is keresztül-kasul járva.

tovább >>

2014. november 6.

Magyary Zoltán szovjetunióbeli útja
Kényszerzubbonyban

A nyolcvanas évek derekán nagy visszhangot keltett Bereményi Géza első játékfilmje, A tanítványok, amely a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelőjét, az iskolateremtő egyetemi tanárt, a filmben Gelley Kornél által megformált Magyary Zoltán munkásságát idézte fel. Kutatói s oktatói megszállottságát a fő helyen, meg a vaskos kudarcot, amelyet egyetemi tanárként élt meg. Napjainkban fölöttébb izgalmas könyv foglalkozik az 1888 és 1945 között élt férfiúval. Az Argumentum, a Balassi Intézet, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár kiadásában megjelent kötet (címe: Egy konzervatív úr a baloldali zarándokok között) Magyary Zoltán életének azt a kevéssé ismert – vagy tán teljesen feledett – szakaszát hozza vissza, méghozzá kilencvenkilenc sokatmondó dokumentum segítségével, amikor, hogy az ottani közigazgatási rendszert közvetlen közelről tanulmányozhassa, a saját pénzén (!), felesége társaságában a sztálini Szovjetunióba utazott.

tovább >>