2017. november 24.

Pilisi len, magyar kikerics

2004 tavaszán mutatta be a Magyar Televízió a régebben inkább operatőrként ismert és elismert Szabados Tamás rendezését. A Magyar zarándokok Szent Jakab útján című dokumentumfilm láttán a Magyar Nemzet színes mellékletében a „nagy váltásról” faggattam e lélekemelő produkció gazdáját. Ám az operatőr-rendező Szabados Tamás nem magáról, hanem Rockenbauer Pálról kezdett el mesélni. Az élők sorából akkor már tizennyolc éve kihátráló természetfilmesről, kinek az oldalán bejárhatta, s meg is örökíthette a teremtett világ – tán – legszebb pontjait. Rockenbauer Pált és a filmjeit ma már, sajnos, egyre kevesebben ismerik. Szabados Tamás 13 évvel ezelőtt nyomtatásban is megjelent mondatai azonban a ma is érvényes tudnivalókat adják közre róla.

tovább >>

2017. október 26.

Kisvárosi nagy magyar történelem

Régről ismert, csúf vita uralja ismét a médiát. Az 56-os forradalom hatvanegyedik évfordulója óta úton-útfélen azt tárgyalják az emberek, ki a magyar történelem hőse s ki az áldozata. A locsei.net szerzője – a Magyar Nemzetben öt évvel ezelőtt, 2012. október 13-án megjelent írásával – az elfelejtett és letagadott hősöket igyekszik megidézni. Ismeretlen ismerősöket, akiket a nemzetnek nem szabadna feledni.

tovább >>

2017. október 13.

Oscar-díj? Szerencse kérdése!

Az 56-os forradalom negyvenedik évfordulóján, akit csak lehetett – aki részt vett benne s túl is élte, sőt még a nevezetes évfordulót is ép szívvel és elmével érte meg – e dicső napokról faggatta a hírlapíró. Az Oscar-díjas operatőrt, Zsigmond Vilmost, aki barátjával, Kovács Lászlóval és több más ifjú pályatársával együtt, kamerával a kezében követte az eseményeket – a fő helyen. Az 1996. augusztus 3.-i Magyar Nemzet 17. oldalán megjelent beszélgetést azért (is) érdemes a forradalom hatvanegyedik évfordulóján megidézni, mert az a Látlelet egy kórházról Tétényi – 1956 című dokumentumfilm, amelyet október 19.-én Budapesten, a Tétényi úti Szent Imre Kórházban zárt körben bemutatnak, feltételezhetően a Zsigmond Vilmosék által forgatott, 56-os mozgóképsorokat is látni engedi.

tovább >>

2017. október 7.

A kolbászt itthonról hozták…

Szőnyi Zsuzsa 93. születésnapján, október 2-án Rómában egész napos program idézte meg az „aventinusi tündért”. Egykori lakhelyén, a Via Anna Faustina 19-es számmal jelölt házának falán emléktáblát helyezett el az Örök Város jelenlegi városnagya. Este a Falconieri Palotában, a Római Magyar Akadémia székhelyén italianisták, szerzetesek, rádiósok és nyomdászok beszélgettek a Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás által évtizedeken át szívvel-lélekkel működtetett Triznya-kocsma történelmi s kulturális szerepéről. Az emléknap fináléjaként pedig, Bekker Dániel Liszt-hangversenyét hallgathatták meg Szőnyi Zsuzsa tisztelői s barátai. Szülőhazájában viszont azt az új könyvet, Szabó Ferenc jezsuita szerzetes Találkozások címen megjelent összeállítását is hiába keresem, amely Szőnyi Zsuzsa varázslatos személyiségét örökíti meg. Így hát, hogy a 93. születésnap tájékán szülőhazájában is szó essék róla, szerény lehetőségeimhez igazodva, azt a Szőnyi Zsuzsával 2011 nyarán folytatott beszélgetést ajánlom internetes olvasóim figyelmébe, melynek a helyszíne – a zebegényi Szőnyi Emlékház tornáca – eleve meghatározta a 2011-es Magyar Nemzet színes mellékletében, augusztus 20.-i ünnepi előhangként megjelenő diskurzus hangulatát. Végelszámolásnak tűnő, tömör kis életút-interjú kerekedett belőle.

tovább >>

2017. szeptember 30.

A dákai grófnő nem engedett a ’48-ból

Hét évvel ezelőtt az 1848/49-es forradalom mártírjainak emléknapján, október 6-án azt a nyugat-dunántúli kis községet mutattam be szeretett lapom, a Magyar Nemzet olvasóinak, amelyik a magyar történelem első alkotmányos miniszterelnökének az előre elhatározott terv szerint halálra ítélt, és 1849. október 6-án a pesti Újépület udvarán kivégzett Batthyány Lajosnak a családját befogadta, miután az özvegy és a három árva hosszú száműzetéséből Magyarországra visszatért. A Pápától hét kilométerre fekvő Dáka – szerintem – ma is méltó arra, hogy az 1820-as években épített kastélyát, és annak XIX. századi lakóit és vendégeit az internetnek az egész világot átölelő erejével „képbe hozzam”. Az 1858-tól ott felszikrázó gondolatok és érzelmek ugyanis kivétel nélkül mind azt hirdetik, nemzeti egységünkhöz fűzött reményeink „nem lesznek üres szappanbuborékok”!

tovább >>

2017. január 7.

Az Élet és Tudomány hét évtizedes múltjának dicsérete
A beköszöntőt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert írta…

Hetven évvel ezelőtt, 1946. december 1-jén jelent meg először az a magyar képes hetilap, az Élet és Tudomány, amely a hazai tudományos újdonságokat szerette volna minél több emberhez eljuttatni. Szerkesztőit évtizedek múltán is ez a világhírű magyar tudósok által megfogalmazott alapelv vezérli. A 2006-ban, hatvanadik születésnapján Magyar Örökség díjjal jutalmazott lap főszerkesztőjével, Gózon Ákossal folytatott beszélgetésem június 24-én, szombaton a Magyar Nemzet 38. oldalán jelent meg. A hetvenedik születésnapján – ismereteim szerint – semmilyen kitüntetést nem kapott a minden időben – 1956 októberében is – helytálló kiadvány. Pedig megérdemelné. A tíz évvel ezelőtti beszélgetés állításai is szinte maradéktalanul kiállták a múló idő s a változó világ próbáját, érdemes hát arra, hogy – az Élet és Tudomány maradandóságának az igazolásaként is – a locsei.net olvasói is megismerjék, a Magyar Nemzet régi hívei is újraolvashassák.

tovább >>

2016. december 23.

Adventi beszélgetés dr. Habsburg Ottóval
„Reménykedve várhatjuk a jövőt”

1989-ben a karácsonyi Magyar Nemzet számára ünnepi beszélgetést készítettem az Európai Parlament képviselőjével, Habsburg Ottóval, az utolsó magyar király fiával. A magánszorgalomból rögzített párbeszéd, amelyet a Magyar Nemzet iránt a lap legelső számának a megjelenése óta megkülönböztetett figyelmet tanúsító interjúalany jóváhagyásával adhattam át szerkesztőimnek, nem keltett akkora visszhangot, mint amekkorát a Pethő Sándor által alapított lap olvasóitól várni lehetett. Habsburgnak is, européernek is páratlanul bölcs beszélgetőtársam megállapításait elfedték a romániai zűrzavar eseményei. Azokban a napokban a diktátor-házaspár egyenes adásban közvetített kivégzése volt a téma, nem Magyarország jövője, erkölcsi felemelkedése, Habsburg Ottó szelíd tanácsai szerint. Hogy huszonhét év múltán, kit hogyan érintenek meg ezek az ideák, nem tudom. Reménykedve várakozom.

tovább >>

2016. november 24.

A magyar történelem egy angol szemével
és egy magyar műfordító fáradozásának köszönhetően

A 2008-as ünnepi könyvhét tán legfigyelemreméltóbb kiadványa volt Bryan Cartledge magyar történelemkönyve, amely John Lukacs előszavával és Bánki Vera fordításában jelent meg. A történelmi tárgyú könyvújdonságok iránt érdeklődők előtt már akkor sem volt ismeretlen a fordító neve, ugyanis évtizedek óta ő látja el a hazai piacot olvasmányos történelmi alapművekkel. Az olvasók érdeklődésének a felkeltése érdekében 2008. június 7-én tehát a fordítóval készített beszélgetést tettem közzé szeretett lapom, a Magyar Nemzet hasábjain. A Megmaradni – A magyar történelem egy angol szemével című kötet második kiadásának a megjelenése alkalmából – a Rubicon kiadványát ma délután 17.00 órakor a szerző jelenlétében mutatják be Budapesten, a Magyarság Házában (I. kerület, Szentháromság tér 6.) – a jeles műfordítóval nyolc esztendeje folytatott beszélgetést ismétlem meg a honlapomon; Bánki Vera fáradozása nélkül ugyanis, valószínűleg az első kiadás sem jutott volna el hozzánk.

tovább >>

2016. október 13.

Kegyetlen kísérlet

Az már ma is bátran állítható, hogy az ötvenhatos forradalom hatvanadik évfordulójának bizonyosan lesz egy lélekemelő pillanata. Az, amikor a főváros XVI. kerületében, Árpádföldön, az Állás utca 57 szám alatt emlékházként nyitja meg kapuját a világ előtt a mártírhalált halt Tóth Ilonka szülőháza. A kerület polgárainak a kezdeményezésére felújított épületben az örökifjú lány fájdalmasan tanulságos történetének azokat a dokumentumait fogják elhelyezni, amelyek révén az ifjúság a forradalom eszméivel közvetlen közelről ismerkedhet meg. Ez az október 23.-ra időzített pillanat erősen emlékeztet arra a hat esztendővel ezelőttire, amikor Tóth Ilonkát – ugyancsak a hazai polgárok javaslatai alapján – Magyar Örökség díjjal jutalmazták, mártíriuma nagy és kisbetűs M(m)agyar Ö(ö)rökségünk része lett. A Magyar Nemzetben 2010. december 18-án megjelent írásom újraközlésével a Tóth Ilonka Emlékházat is köszönteni szeretném, az 1932. október 23-án született Áldozatot is ünnepelném.

tovább >>

2016. szeptember 21.

„Mi kell az embernek ahhoz, hogy a nagyvilágban előrehaladjon”

A határon túli területek, Európa és a nagyvilág magyar vonatkozású emlékeit és emlékhelyeit, más népekkel közös örökségünket kutatja a Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület, a MEVE. Széchenyi-emlékek nyomában Európában című kiállításuk, amelyet már több hazai és külföldi intézményben is bemutattak, 2014 őszén a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában volt látható. A legnagyobb magyar 225. születésnapján, 2016. szeptember 21.-én Sümegen a Kisfaludy Emlékházban, 30.-án Recsk Művelődési Központjában jelenik meg e gyűjtemény, amelyre a Magyar Nemzetben 2014. szeptember 27-én közreadott írásommal hívom fel Kedves Olvasóim figyelmét.

tovább >>

2016. július 22.

Nem tűnik el nyomtalan, aki a maradandóságnak dolgozott
In memoriam Csete György

Életét Isten és ember szolgálatának szentelte – e szavakkal búcsúztatták a 79 éves Csete Györgyöt, a magyarországi organikus építészet elindítóját a pályatársa, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóban, a Farkasréti temetőben. E bölcs summázat igazolására, de személyes emlékeim bíztatására is az interneten a templomépítőt búcsúztatom, szenvedélyesen igazmondó interjúalanyomat a Magyar Nemzetben 2002. karácsonyán nyomtatásban megjelent gondolatait idézve. Annak a régi kerekasztal-beszélgetésnek a kortárs egyházi építészet jeles alkotói voltak a résztvevői, alapkérdése pedig, hogy azok a beton- és kőrengetegből szinte ki sem látszó, szerény építmények, amelyeket irdatlan erőfeszítések árán építenek hazánkban a keresztény egyházak, hívő közösségek, vajon kultúránkat jelzik a világnak? Vagy a szegénységünket?

tovább >>

2016. június 28.

Recsk, avagy a diktatúra természetrajza

Kilenc évvel a nemzetközi elismertséggel övezett, idehaza pedig, többek által is a rendszerváltás nyitányaként üdvözölt dokumentumfilm, a Recsk 1950-53 bemutatója után Gyarmathy Lívia – Böszörményi Géza forgatókönyve alapján – játékfilmet rendezett a recski megsemmisítő tábor egyetlen „igazoltan pozitív” történetéből. A lengyel – német – magyar közös munkaként jegyzett Szökés – amely az 1956-60 A magyar filmművészet tükrében című sorozat keretei közt június 29-én, szerdán 21.25 óra kezdettel tekinthető meg a Duna Televízióban – olyan történelmi kalandfilm, amelynek minden egyes perce, mind valahány képsora a valóságot mutatja: hogyan szökött meg a legszigorúbban őrzött telepről 1950. május 20-án nyolc fogoly, és meddig jutottak. E filmet – ki tudja, miért – jó ideig csak idehaza nem kedvelték a filmkritikusok, „hanyagolták” a filmforgalmazók és a televíziók. Pár éve azonban köztelevíziónk újra, meg újra műsorába illeszti; a 2013. november 4-i M1-es bemutatónak – amely iránt a Magyar Nemzet színes mellékletében megjelent írásommal igyekeztem olvasóim figyelmét fölkelteni – állítólag százezernél is több nézője volt. Lehet, hogy a nyomtatott sajtóban megjelent cikk internetes változata még több embert hangol rá a Szökésre?

tovább >>

2016. április 21.

Mi nékünk Shakespeare?

A 2014-es esztendő áprilisában, Shakespeare 450. születésnapja környékén nemigen ünnepelte a közszolgálati média azt a szerzőt, akit a nagyvilágban mindenütt ismernek, idéznek, olvasnak, prózai és zenés színházakban egyaránt előadnak. Hogy legalább az öt köztelevízió műsorszerkesztőit mozgósítsam, megpróbáltam összegyűjteni azokat a Shakespeare életművére utaló „varázsszavakat”, amelyek többeket lázba hozhatnak. Shakespeare magyar műfordítói Arany Jánostól Petőfi Sándorig; Shakespeare és a magyar filmgyártás, Shakespeare és Karády Katalin egyfelől, Shakespeare és az amerikai filmipar, Shakespeare és Marlon Brando másfelől… Írásom, amely a Magyar Nemzet még azon esztendőben kiütött, színes mellékletében jelent meg, „csak” azoknak nem ragadta meg a figyelmét, akik tehettek volna valamit annak érdekében, hogy a „mi Shakespeare-ünk” minden korosztály meghódítására érdemes művei megjelenjenek a televízióban. 2016-ban illendő volna Shakespeare halálának 400. évfordulójára emlékeznünk. Hogy a 2014-es „baleset” másodjára véletlenül se eshessen meg velünk, két évvel ezelőtt nyomtatásban megjelent írásomat ajánlom honlapom olvasóinak a figyelmébe. Lehet, hogy az internetes figyelemfelhívás a Kunigunda utcai társaságot mozgásba hozza?

tovább >>

2016. április 15.

Mozgóképregény

A tengereken innen és túl általánosan elismert operatőr, Koltai Lajos munkáit 70. születésnapja alkalmából sorra-rendre műsorára tűzte a közszolgálati televízió. Legelső rendezését, a Kertész Imre Nobel-díjas regénye alapján forgatott Sorstalanságot a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, április 16-án, szombaton, 21.25 órai kezdettel vetíti a Duna Televízió. A hírre, hogy ez a 2005-ben, három ország közös munkájaként világra jött játékfilm a hazai nézőközönség előtt ismét megjelenik, még a 2005-ös budapesti bemutatót követő kritikusi hisztériánál is vadabbul kezdték el szapulni e produkciót. Úgy írnak, szólnak róla a filmművészet megfellebbezhetetlen (?) tudorai, mintha az Oscar-díjas Saul fia után nem volna létjogosultsága egyetlen magyar közreműködőkkel forgatott holokauszt filmnek sem… A Koltai Lajos féle Sorstalanság-, még inkább a higgadt és elfogulatlan befogadók védelmében, a 2005-ben, a Magyar Nemzet színes mellékletében közreadott jegyzetemet ajánlom honlapom olvasói figyelmébe.

tovább >>

2016. április 2.

Rudit nem lehet befogni

A 2013-as ünnepi könyvhét tán legkeresettebb kiadványa volt a ma 80 éve született Csukás István ifjúsági regénye, a Berosált a rezesbanda, amelyből Mátyássy Áron mulatságosan valósághű televíziós szatírát rendezett. A kitűnő gyermek- és felnőtt szereplők és egy rokonszenves vaddisznó közreműködésével, 52 percen át kacagtató s mégis elgondolkodtató produkció az óta is ritkán tűnik fel köztelevíziónk műsorán. A közszeretetnek örvendő író-forgatókönyvíró kerek születésnapján a film suttyomban megtartott bemutatói alkalmából, a Magyar Nemzet 2014-es Műsorújságában írt televíziós jegyzetemmel szeretném emlékeztetni az illetékeseket: a Berosált a rezesbanda című televíziós filmet kár volna időtlen időkig dobozban tartani!

tovább >>

2016. március 26.

Beszélgetés Veres András szombathelyi püspökkel

2014 karácsonyán szeretett lapom, a Magyar Nemzet jó hagyományai szerint ünnepi interjút készítettem Veres András szombathelyi püspökkel. Pócspetri szülöttjével a IV. századi Savaria – a mai Szombathely – szülöttjéről, Szent Mártonról is beszélgettünk. Ámbár tisztában voltam vele, hogy a Magyar Nemzetnél ez az interjú lesz a hattyúdalom, mégis boldog voltam, mert a legeslegfontosabbról, a felemelő szeretetről szólhattam általa. 2016 húsvétján is emiatt teszem fel a honlapomra, és, persze azért is, hogy aki a Pócspetri filmre a húsvéti ünnepkörben a Duna Televízió műsorán rátalál, az 1700 éve született Szent Márton életpéldájával is találkozhasson.

tovább >>

2015. október 11.

Széchenyi István, a folytonos javulás embere

Nyolc évvel ezelőtt arról a Széchenyi Istvánról írtam a Magyar Nemzet egyik ünnepi számában, aki a földi életet – naplójegyzeteinek tanúsága szerint is – a kötelességteljesítés idejének tartotta, a nemzet felvirágoztatását, és ez által az emberiség előbbre vitelét isteni parancsként fogta fel. És arról a férfiúról, aki már a szülői házban megtanulta, hogy a pénz nem az övé, csak nála van elhelyezve, nem azzal lép Isten ítélőszéke elé, hanem az elszámolás kötelezettségével. 2015 őszén ismét időszerűnek tűnik a legnagyobb magyarról, mint a folytonos javulás példaértékű emberéről beszélni.

tovább >>

2015. szeptember 4.

Egy ledér nőszemély utóélete

Háromszáz éve, 1715 szeptember 25-én Győrben fejezték le Jókai Mór 130 éve, 1885-ben megjelent regénye, A lőcsei fehér asszony jóvoltából máig emlegetett asszonyt, Korponayné Géczy Juliannát. E kerek évfordulóknak köszönhetően, vagy azoktól függetlenül napjainkban is egyre gyakrabban hivatkoznak – hivatkozunk – e kétlelkűnek nevezett asszonyra. Maár Gyula tévéfilmjét augusztus 20-án ünnepi műsorként futtatták a köztelevízióban. A mintegy másfél órás adaptáció 2010-es újrajátszása alkalmával a Magyar Nemzet színes mellékletében az egykor volt „ledér nőszemély” eredeti történetét ismertettem olvasóimmal.

tovább >>

2015. augusztus 21.

Bodoni antiqua

Két esztendővel ezelőtt arra kért a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese – jelenlegi főszerkesztője –, hogy 90 sorban szeretett lapunk 75. születésnapjára emlékeztessem olvasóinkat. Kristóf Attila tud erről? – kérdeztem meglepetten, ugyanis az utóbbi években efféle feladatokkal őt szokta megbízni a 2000 óta kiadványunk fölött regnáló hatalom. – Attila maga javasolta, hogy ebben az évben Gabriella írja a megemlékezést – hangzott a válasz, alig hittem a fülemnek. A biztonság kedvéért fölhívtam régi kollégámat, földimet (!), aki erőtlen hangon, ám egyértelműen igazolta a kapott információt. Beteg lehet – gondoltam magamban, Kristóf Attila az az újságíró, aki az ünnepi felkérést a műtőasztalon sem utasítja vissza. Ám ő fáradt hangját is, elapadt munkakedvét is igyekezett megindokolni. Az a baja, magyarázta, hogy nem tud halat fogni. Ezt hallván, persze, kiakadtam. Boldog az az ember, akinek a mai világban csak az a gondja, hogy nem tud halat fogni! – harsogtam, és letettem a telefont. Másfél évvel később, halálhíréről értesülvén, megértettem Kristóf Attila gondjait. Azt a vesszőfutást azonban, amelynek a Magyar Nemzetet tegnapi birtokosai kitették, soha nem fogom megérteni. Még kevésbé megbocsátani. Maradék erőmmel és lehetőségeim szerint megpróbálom hát a történelmi szerepénél fogva is örök életre érdemes napilapot dicsérni s ünnepelni. Adyval szólván: „A halottak élén”, és a túlélők bizakodásával. 77. születésnapján a Bodoni antiquáért is, és, hogy minden nap megjelenik!

tovább >>

2015. július 25.

In memoriam Trogmayer Ottó

Egy véletlenül végighallgatott László Gyula-előadás után kötött ki a régészetnél az a komáromi diák, aki mindenáron színész szeretett volna lenni. 28 évesen új bronzkori kultúrát fedezett fel és írt le, a korai neolitikum – a Körös-kultúra – kutatásában hamarosan nemzetközi hírűvé vált. Egész aktív életét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban töltötte, publikációi a teljes Békés és Csongrád megyét felölelték. 1970-ben nem várt ásatási megbízást kapott, munkájának köszönhetően hat év alatt annyi emlék került elő e helyen, amely köré a környék leglátogatottabb múzeumi látványosságát, az ópusztaszeri történelmi emlékparkot lehetett felépíteni. Az 1934 és 2015 közt élt Trogmayer Ottóra az 1997. június 28-án, a Magyar Nemzetben Magyar Örökség díjának átvétele alkalmából megjelent beszélgetéssel emlékezzünk!

tovább >>

2015. július 17.

A 90 éve született Nagy László emlékezete

Szent ember volt, írta róla az író-szociográfus Végh Antal, aki általában kemény szóval szokta illetni kor- és pályatársait. Ő maga, a kilencven évvel ezelőtt, 1925. július 17-én született költő, műfordító, grafikus Nagy László a Lehetetlen képviselőjének tartotta magát: a veszendőnek és kiszolgáltatottnak érzett tisztaságot, szépséget és tehetséget próbálta lírájával is menteni. Csoda-e, ha hirtelen halála után nem sokkal a felejtés fátylát borította rá a hazai szellemi élet? Szülőháza is csak akkor lett beszédtéma, amikor híre ment, romba dől, ha nem sietnek megtapasztani a falait. A közadakozásból megerősített épületet, az iszkázi Nagy László-emlékházat 1998 januárjában látogattam meg, hogy a Magyar Nemzet 1998. január 31-i számában az akkor már húsz esztendeje a másik parton tartózkodó poétára emlékeztessem olvasóimat.

tovább >>

2015. június 25.

A harmadik fal

Két írásommal is riasztottam 2011 tavaszán a Magyar Nemzet az idő tájt még igen népszerű – napjainkban csonkán vergődő – Műsorújságának olvasóit. Az Egyesült Államok-béli negatív példákra hivatkozva, azt szerettem volna a lehető legtöbb emberben tudatosítani, hogy szerte a világban a bevándorlási politika humánus reformjára volna szükség. Mindössze két megrázó dokumentumfilmből állt a „példatáram”, mind a kettőt a magyarországi HBO műsorán találtam, ugyanis mindkettő az amerikai mozi-tévé saját produkciója. Rory Kennedy műve, A kerítés azt az USA mexikói határvonala mentén emelt öt és fél méter magas, ezerszáz kilométer hosszú fémkerítést járja körül, amellyel az illegális határátlépőktől próbálják az Államokat megvédeni. Persze, hiába. Rebecca Cammisa filmje, a Gyerekkivándorlók azoknak a kiskorúaknak a kiszolgáltatottságát mutatja be, akik, ezer veszélynek kitéve lesznek „törvényen kívüli bevándorlók”. Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm rendezője egyébként, az HBO-nak köszönhetően interjúban számolt be a hosszú forgatás során szerzett tapasztalatairól a Műsorújság olvasóinak. Rémálmaimban sem gondoltam volna, mikor e két írást 2011-ben a Műsorújság 14. és 16. számába beszerkesztettem, hogy amit e filmekben látni, pár év múltán, kereszténydemokrata politikusok által (is) irányított kis hazánk hétköznapi valósága lehet.

tovább >>

2015. május 8.

Szőlőkaróba kapaszkodva…

A monori szőlősgazdák együttműködésének köszönhetően DVD formájában is megjelent Péterffy András Gyöngyöt az embernek című dokumentumfilmje, melyre előbb figyeltek fel külföldön, mint idehaza. Párizsban, 2014 szeptemberében, több díjjal is jutalmazták. A Magyar Nemzet esztendeje még igen népszerű, majd rútul megcsonkított színes mellékletében még a franciaországi elismerés átvétele előtt adtam hírt e több tekintetben is rendkívül fontos munkáról, azt remélve, hogy köztévéink is kedvet kapnak a népszerűsítéséhez. A DVD kiadvánnyal a kezemben ismét ebben reménykedem.

tovább >>

2015. április 25.

Cigánytörvény és médiabozót

A Fővárosi Ítélőtábla április közepén kezdte el tárgyalni azoknak a rasszista indítékú támadásoknak az ügyét, amelyeknek hat halálos áldozata volt. A napi hírekben folyamatosan szerepeltetett bírósági eljárás ismét felszínre hozta azokat a társadalmi feszültségeket, téveszméket, amelyek polgártársaink jelentős részét hosszú idő óta fogva tartják. „Kezelésükre” már 2009 márciusában – a tragikus kimenetelű, veszprémi bűncselekmény után rettenetes hangerővel felmorajló közfelháborodás hallatán – azokat a hazai filmesek által életre hívott, nagyszerű mozgóképes alkotásokat ajánlottam, amelyek hitelesen ábrázolják cigány honfitársainkat. A Magyar Nemzet Műsorújságában megjelenő írást hat év múltán is érdemes elővenni.

tovább >>

2015. április 4.

Ismeretlen önkéntes

A magyar régészettudomány egyik megalapítója, Rómer Flóris bencés szerzetes, régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 200 éve, 1815. április 12-én született. Az 1848-49-es szabadságharc önkéntes katonáját, utászát öt évvel ezelőtt idéztem meg a Magyar Nemzetben. Bicentenáriumán a 2010. március 13-án megjelent írással a szellemi honvédelem önkéntes katonájára is emlékezem.

tovább >>

2015. március 28.

A szabadság erős kalapács

Március 15-én Tatárbeszéd címmel Liszt Ferenc 1848-49-es magatartásáról írt jegyzetem olvastán többen is jelezték, honlapomon is szívesen olvasnák a 2011-ben, a „hű rokon” 200. születésnapja alkalmából a Magyar Nemzetben megjelent írásaimat. Íme, az első, a 2011. március 15-i ünnepi számban közreadott megemlékezés „a nemzeti elégedetlenség lángjait szító” Liszt Ferencről.

tovább >>

2015. március 16.

Szilánkok

Ha jól számolom, Kinyó F. Tamásnak a most befejezett, a köztévékben november első napjaiban megtekinthető, Égjen inkább az olajmező című dokumentumfilmje a hetedik – vagy a tizenegyedik? – munkája, amely az 1956-os forradalom „fehér foltjait” számolja fel. Ifjú éveinek nagyobbik részét annak a kornak a bemutatására szánta, amikor még az édesanyja is apró leányka lehetett.

tovább >>

2015. február 19.

Szent György a biztos pont

Az a kanadai vállalat, amelyik 1997 óta próbálja megszerezni az Erdélyi-érchegységben, Verespataknál rejlő arany- és ezüsttartalékok kitermelésének engedélyét, ismét a tárgyalások újrakezdését kezdeményezi a román államelnöknél, aki, úgy tűnik, „cizellálta” az üggyel kapcsolatos korábbi – megválasztása előtti – álláspontját. Az összmagyarság köztelevíziója azonban, a Duna World, mint 2013 őszén, amikor az alábbi írást a Magyar Nemzet megboldogult Műsorújságjában közreadtam, nem a bennünket is érintő környezetvédelmi aggályokkal foglalkozó, kitűnő dokumentumfilmeket tűzi műsorára, hanem a dr. Tőkés Eszter fogorvos asszony magánéleti bonyodalmait féloldalasan kiteregető Stigmát. Petényi Katalin és Kabay Barna munkája február 26-án 22.05-kor tekinthető meg.

tovább >>

2015. február 5.

Virágnyelven (2.)

A hetvenes években a New York-palota második emeletén szerkesztett Magyar Nemzet a polgári újságírás menedékháza volt. Búsképű lovagok, szelíd mosolyú bölcsek, két lábon járó lexikonok, történelmi nevet viselő matrónák, a sajtó nagymesterei írták és szerkesztették, az ifjabb pályatársak  pedig életre szóló leckét kaptak arról, hogy mire kötelezi az embert a leírt szó.

tovább >>

2015. február 2.

Virágnyelven (1.)
A Magyar Nemzet hetvenedik születésnapján

Honlapom kedves olvasója hívta fel a figyelmemet tegnap még oly’ határtalanul szeretett lapom, a Magyar Nemzet hetvenedik születésnapjára írt múltidézésemre, melyet – szerinte is, szerintem is – kerek évfordulók és elismerésre méltó köznapok híján is érdemes újraolvasni. Sarolta a Magyar Nemzet online kiadásában 2008. augusztusában megjelent szöveget küldte el nekem, ezt továbbítom most azoknak, akik a nyomtatott sajtó helyett a locsei.net-et figyelik, szerény lehetőségeim szerinti illusztrációs kiegészítőkkel, meg a rendíthetetlen reménnyel: emlékezni sosem hiábavaló!

tovább >>

2015. január 24.

A fiú, akiből a magyar függetlenség jelképe lett

Hónapok óta Mátyás király a sztár minálunk. Hétesztendős unokámmal, ha csak lehet, róla olvasunk, beszélünk, tanakodunk. Miután a közismert Hunyadi Mátyás történeteket szinte mind sorra vettük, újabb forrásmunkák után kellett néznem. Így találtam rá a saját írásomra, amely Corvin Mátyás királlyá kiáltásának ötszázötvenedik évfordulóján, 2008. januárjában, a Magyar Nemzetben jelent meg. Újraolvasva rá kellett döbbennem, ha a gyermek mulattatására nem is, a felnőtt gondolkodás hétköznapi stimulálására talán alkalmas lesz a kerek évfordulóra szánt összeállítás.

tovább >>

2015. január 17.

Toronyóra

Akár hiszik, akár nem, huszonnyolc esztendővel ezelőtt életveszélyes vállalkozás volt az állampárt ellenőrzése alatt tartott köztelevízióban a hazaszeretetről beszélni. Benedek István mégis belevágott. A rendező „jelentős” ember volt, a szerkesztő óvatos, a vágó túlontúl szorgalmatos… A műsor – csonkoltan, kacskán – mégis összeállt, és adott pár olyan gondolatot, amelyet érdemes volt megjegyezni, továbbgondolni, élőszóban, újsághasábokon tovább is adni. A száz éve született Benedek Istvánra Toronyóra című sorozatának a patriotizmus fogalmát „kibeszélő” epizódjával, illetve a műsorról írt televíziós jegyzet újraközlésével emlékezem.

tovább >>

2015. január 12.

Isteni természet, emberformálta táj

Január 13-án 23 órai kezdettel, azaz éjszakai adásidőben vetíti az M1 Mosonyi Szabolcs Csendes gyarmatosítók című, ismeretterjesztő filmjét, amelyet a legmagasabb elismerésre is érdemes természetfilmes másik munkájával, a Vad Szigetközzel együtt már 2013 decemberében is kedves olvasóim figyelmébe ajánlottam. A világhálón ismét ezt teszem, a Magyar Nemzet tetszhalottként ma is létező Műsorújságjában boldogabb – a Pethő Sándor által alapított Magyar Nemzet szellemiségéhez méltó – időkben közreadott szöveget szemléletes képekkel és egy jó hírrel kiegészítve: a legfeljebb David Attenborough-hoz mérhető rendező jelenleg Vad Kunság címmel az Alföldnek azokról a tájairól forgat filmet, ahol foltokban még megmaradt az egykori, gazdag élővilág.

tovább >>

2014. november 22.

Turul a téren

Gyarmathy Lívia A tér című, 52 perces dokumentumfilmjét, amelyet a rendezőnő utolsó munkájának szánt, a november 22. és 30 között megrendezett, A kategóriás Mar del Plata Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be, a számos hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazott Gyarmathy Lívia jelenlétében. Ez alkalomból a rendezőnő és a műfaj tisztelői ismét olvashatják a 2013. május 14-én megjelent televíziós jegyzetet, amellyel két és fél évvel ezelőtt a köztelevízióban, méltatlan adásidőben vetített filmre szerettem volna régi, kedves olvasóim figyelmét felhívni. Talán nem is hiába, a hétköznap, éjféltájban vetített filmet meglepően sokan tekintették meg.

tovább >>

2014. november 18.

Budapesti beszélgetés Edith Bruckkal
A látogató avagy a mi Anna Frankunk

Harminckét esztendővel ezelőtt, kezemben a Ki téged így szeret című könyvvel, beszélgetést készítettem Bruck Edithtel, akiről az idő tájt portréfilmet forgattak a szülőföldjén. Az elsárgult újságlapon megmaradt írást nem csak azért kerestem elő, mert Anita B. címen a hazai mozikban is látható játékfilm idézi fel a Magyarországon született olasz író küzdelmes ifjúságát, hanem, mert a Gellért Szállóban rögzített beszélgetés számos, napjainkban is fontos, jobb és baloldali sajtóorgánumok, de a történelmi magyar vallási közösségek figyelmére is méltó gondolatokat tartalmaz.

tovább >>

2014. november 9.

Akár a szú…

A dokumentumfilm-rendező Varga Ágotának Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban november 6-án mutatták be a legújabb munkáját. (Címe: Operatív értékek – A besúgottak.) A több mint száz éve Regnum Marianum néven emlegetett magyarországi katolikus lelkiségi mozgalmat behálózó ügynökökkel és áldozataikkal, a Kádár-rendszer által „operatív értéknek” minősített besúgottakkal foglalkozó film ötletét a rendezőnő előző évi munkája adta. A tartótiszt, amelynek egy a besúgói apparátust nagy kedvvel és szakértelemmel működtető belügyminisztériumi főhivatalnok a központi alakja. Az egy órás filmről írt televíziós jegyzetem 2013. június 21-én, kedden jelent meg a Műsorújságban, a Magyar Nemzet színes mellékletében.

tovább >>

2014. november 7.

Oscar-jelöltek, adófizetők, boldogok és boldogtalanok
Van mááásik!

Jó hír: Bucsi Réka Symphony No. 42 című animációs filmjét az Amerikai Filmakadémia 58 közül beválasztotta azon 10 alkotás körébe, melyek közül 2015-ben a 87. Oscar-díj gálán arany szobrocskával jutalmazott animációs rövidfilm kikerül. A Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem Animációs tanszékén készült diplomafilm az idei berlini nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be először – az alább olvasható, a megboldogult Műsorújság 6. számában január 28-án megjelent jegyzetet ez alkalomból írtam. (Meg azért, hogy a hazánkat Berlinben sárral dobáló, 2014-es magyar Oscar-jelölttel szemben a pályakezdő ifjú rendezőnőt köszöntsem.) Azóta a Symphony No. 42 számos elismerésben részesült, többek között Halle, Hongkong, Lisszabon, Pordenone, Poznan nemzetközi fesztiváljain is. Vagy három hónapja a hazai mozikban is látható, egy angol vígjáték, a Frank kísérőfilmjeként. Ne tekintsék önhittségnek kedves olvasóim, ha a november 6-án közzétett hír olvastán azt merészelem állítani, az Amerikai Filmakadémia döntése tíz hónappal ezelőtt közreadott televíziós jegyzetemet is igazolja „valahol”.

tovább >>

2014. november 2.

MCMLVI X. 23.
Szőnyi István és a forradalom

Amikor ott jártam, három japán látogatója volt Zebegényben, a Szőnyi múzeumban annak a kis kamara-kiállításnak, ahol a falu híres festőjének, Szőnyi Istvánnak az 1956-os forradalommal kapcsolatos lapjai láthatók. A messziről jött vándorok – egyikőjük, Iszei Amemya, a Dunakanyar szerelmese, maga is képzőművész, munkáiból több alkalommal rendeztek tárlatot a térségben – mindent tudni akartak a gyászt, fájdalmat és megrendülést közvetítő művekről. A szénrajzokról is, amelyekkel a mester a rézkarcokat előkészítette, a fémlemezekről, amelyekre a Gyász és a Halottvivők című grafikáját rézkarcoló tűjével tovább örökítette, s a próbanyomatokról is, amelyeknek egyikén még látható e munkák keletkezési ideje: MCMLVI. X. 23. 1956. október huszonharmadika.

tovább >>

2014. november 2.

Könyörtelen örökség

Az MSZMP napilapjának örökös főszerkesztő-helyettese, a Filmművészeti Tanács elnöke már a Dózsa György ötszázadik születésnapjára szánt játékfilm irodalmi alapanyagát is támadta; a Csoóri Sándor és Kósa Ferenc által jegyzett filmnovellának a forradalmi ihletét hiányolta. Az Ítélet című film, a Dózsa-féle parasztlázadás mozgóképesített mítosza, de a voltaképpen minden népfelkelés erkölcsi s ideológiai gondjait kibeszélő mű mégis megszületett. Forgatásáról az akkor már nemzetközi elismertségnek örvendő operatőrt, Sára Sándort kérdeztem.

tovább >>

2014. november 2.

A kiskőrösi Petőfi-emlékház igazgatójának Magyar Örökség díja
A sors is védte

2014. március 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor, Budapesten, a Pesti Vigadó dísztermében (1051 Vigadó tér 2.), ez évben első alkalommal adták át a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: Kalász Márton költő, a Kaláka együttes, Kunkovács László etno-fotográfus, Huszárik Zoltán filmrendező, Csonka Ferenc, a hazai cserkészmozgalom lelkipásztora, Takaró Mihály irodalomtörténész, valamint Kispálné dr. Lucza Ilona, a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója.

tovább >>